Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)
Salamon N.: Lyka Károly és a győri képzőművészet
a választásban a mindinkább teret hódító „neobarokk keresztény-nemzeti művészet" híveinek sokasodása is. Liezen-Mayer művészete az összekötő kapocs lehetett a szemükben, főleg megfestett témái révén. Az udvari festő rangja pedig a legitimisták népes táborát elégíthette volna ki. Lyka azonban ügyes indokot talált, hogy e számára kevésbé szimpatikus feladattól megszabaduljon. Több munkájában jellemezte-értékelte a tőle megszokott tárgyilagossággal a sikeres festő pályafutását, de önéletrajzi kötetében bevallotta, a müncheni évekről szóló részben, hogy az akadémia tanárai, IiezenMayer és Wagner ugyan magyaros öltözetben járva hangsúlyozták nemzeti hovatartozásukat, de „ezekhez nem volt kapcsolatunk, mert ők a régi Piloty-féle stílus ápolói voltak, ami nem volt ínyünkre". 21 Ügy érezte akkor, s ezt később is kifejtette: e festők „távol álltak az új művészettől". 22 Eme tények ismeretében a levélke tartalma világos magyarázatot nyer: „Igen tisztelt tanár úr, — Liezen-Mayer Sándorról csak 1—2 diapozitív áll rendelkezésemre, s igen körülményes volna többet beszereznem. Azt ajánlanám tehát, hogy méltóztassék a programba egy Művészeti irányok és értékek c. előadást beiktatni, ehhez egész sor diapozitívet használhatok. Vasárnap reggel 7 órakor utazom el Budapestről, s csak arra kérem most már, hogy legyen szíves velem előadásom színhelyét (utca, házszám) közölni, hogy odataláljak. Szívélyesen üdvözli — kész híve — Lyka Károly." 23 A társulat vezetői méltányolták a kérést. A kilencpontos tárgysorozatot tartalmazó közgyűlési meghívó kiemelten hangsúlyozta: „A közgyűlés keretében Lyka Károly, a Képzőművészeti Főiskola tanára tart előadást." 24 Nagy várakozás előzte meg az eseményt. Erre utal, hogy a szokottnál többen, „80 tag és számos vendég" 25 jelent meg a február 27-én megtartott közgyűlésen. „Az előadói dobogóra lépő Lyka Károlyt lelkes tapssal fogadta a közönség" — írta a Győri Hírlap. 26 A főtitkári jelentés pedig nagyrabecsülését bizonyítva, „a legnagyobb magyar műkritikus"-nak 27 nevezte az előadót, aki érkezését is pontosan tudatta alábbi levelében: „Igen tisztelt Uram, — köszönöm szíves értesítését: vasárnap de. jövök a diapozitívekkel. Valószínűleg elkísér a leányom is, miért is kérem, legyen kegyes az előadásra számára egy ülőhelyet biztosítani. Szívélyes üdvözlettel — kész híve — Lyka. Károly." 28 A formaságokat — a társulati szabályok szellemében — ezúttal is híven teljesítették. Benes Pál szokása szerint most sem volt jelen. Az elnök szerepét Hőfer Vilmos polgármester-helyettes látta el. Köszöntője rövid, hazafias-nemzeti szólamokkal tűzdelt. A napot jelentősnek minősítette, „nevezetes állomáshoz értünk, amikor Lyka Károly őméltóságát sikerült előadóul a közgyűlés alkalmával tartandó előadásra megnyernünk". 29 A jegyzőkönyv megőrizte számunkra az előadás vázlatos szövegét, amelyből kiderül: Lyka Károly témáját egy, a hallgatósághoz intézett, szónoki kérdésből bontotta ki: Mi a szerepe, rendeltetése a művészetnek? Az ismertetésen végig vo21 Lyka K., Vándorlásaim a művészet körül; Corvina Kiadó (1970) 21. o. 22 Lyka K., i. m. 21. o. 23 XJM KA 328—74. 24 XJM KA 330—74. 25 XJM KA 330—74. 26 GyH 1927. III. 1. sz. 27 XJM KA 331—74. 28 XJM KA 329—74. 29 XJM KA 330—74. 206