Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Salamon N.: Lyka Károly és a győri képzőművészet

nul tapinthatóan az alapgondolat: egy alkotás értékét nem valamely művészeti irányhoz való tartozás szabja meg elsődlegesen, hanem a kvalitás, a mondanivaló. Különféle irányzatokat, korokat idézett tétele igazolásására. Diaképein Michelangelo, Rembrandt, Szinyei, Manet, Renoir, Ferenczy Károly művei jelentek meg. Előadói stílusa, szavainak meggyőző, a művek megközelítésének kulcsát adó ereje a jegyzőkönyv vezetőjét is elragadta, mert ezt jegyezte fel: „Bámulatos egyszerűséggel magyarázza az egyes művek művészi értékét, melyet hol a rajznak, a kontúrnak éles és lendületes vonala, a formák tökéletes érzékelése, hol.. . pedig teljes elmosóttsága, ... a fény és árnyék finom visszaadása, ... az impressziónak megrögzítése, vagy a kompozíció nagyszerűsége ad meg."

30 A hallgatóság elismerését a főtitkári beszámoló fejezte ki „az előadó úrnak gyönyörködtető előadásán kívül ama nemes elhatározásáért is, mellyel a felajánlott tiszteletdíjat a Társulat céljaira volt kegyes visszautalni".

31 Lyka önzetlensége, amellyel az anyagi gondokkal küzdő egyesületet kívánta segíteni, valóban figyelemre méltó cselekedet volt. Rávilágított tetteinek, áldozatvállalásának őszinteségére. Ugyanez a valódi felelősség a társaság urainak némelyikéről aligha mondható el. Szónoklataikban minden áldozatra képes voltukat hangoztatják. Hogy ez miként fest a valóságban, azt éppen e látogatás két apró, írásban megmaradt emléke tárja fel. Apróság, mondtuk, de jellemző! A közgyűlés után a neves vendéget ebédre invitálták. Nem tudjuk, hol, merre jártak, de a számlát sietve benyújtották a társulati pénztárnak. Az 1927. II. 27/24. bejegyzés ugyanis így szól: „Lyka Károly úr őméltósága ebédje 8,61 P."

32 Egy másik adat szerint az alelnöknek négy hónap múlva jutott eszébe „némi követelés" a társulattal szemben, mert a 39. tételszám alatt ezt olvashatjuk: „Lika (!) K. úr ittléte alkalmával felmerült költségek fejében Herritz Oszkár alelnök úrnak 1,50 P."

33 Arcpirító kicsinyesség ez, amely fátylat von a derűs kép elé, amelyet Lyka Károly rajzolt és őrzött a vidéki művészeti élet „hősies" éveiből. A győri vendégeskedés emlékét megőrizték a városban megjelenő lapok is. A polgárság s a közigazgatás újságja, a Győri Hírlap megszokott bőbeszédűseggel méltatta a közgyűlés eseményeit. Az elhangzott előadást részletesen ismertette, szólt a vetített képekhez fűzött megjegyzésekről is. A kéthasábos cikk többet árul ei, mint a jegyzőkönyv. Megtudjuk azt, hogy a már említett művészeken kívül Giotto, Raffaello, Lippi, Botticelli, Millet (őt egyébként angol festőnek írja le a tájékozatlan szerző!), Donatello és Pheidias művészetét is elemezte az előadó. A gyakorlott tollforgató egy-egy frappáns, jellemző mondatot is megmentett a számunkra: Pl. Szinyei „a színek zuhatagos erejével mondja el" gondolatait, Raffaello „a tökéletes kompozícióval a végtelen nyugalom érzését kelti" és így tovább. Végül elismerését fejezte ki „a színes, költőien gazdag stílusú előadás" iránt.

34 Az egyházi lapban avatottabb szerző, valószínűleg dr. Somogyi Antal, a teológia műtörténész tanára emlékezett meg az előadásról. A „kiváló magyar műkritikus vetített képekkel illusztrált előadáson képek és szobrok bemutatásával rámutatott azokra a fontos tényekre, amelyek a művész munkáját érté30 XJM KA 330—74. 31 XJM KA 331—74. 32 XJM KA 728—74. 33 XJM KA 728—74. 34 GyH 1927. III. 1. sz. 207