Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Salamon N.: Lyka Károly és a győri képzőművészet

módjuknak megfelelően a „nemzeti művészet" híveiként a kis- és nagypolgárság, az újgazdagok, valamint az egyház kívánalmait valósították meg, azt szolgálták művészetükkel. A század akkor vajúdó s mindinkább ható új törekvéseit, irányzatait értetlenül szemlélték. Ezt azonban Lyka Károly nem tudhatta meg a nagy körültekintéssel szerkesztett dokumentumokból. A beszámoló további része — az általunk jelzett, létét meghatározó, egyben jellemző negatív vonások ellenére — a felívelés adatait tárta elénk. A tanfolyamokon 33—46 növendék ismerkedett a művészet alapelemeivel. Az előadások végső vetületükben műveltségterjesztő funkciót szolgáltak. 1067 tagot számláló egyesület országosan is kevés lehetett akkoriban. Egy-egy 8—10 napos tárlatot változóan 2—5O0O látogató keresett fel. A vásárlások száma is meglepő méretet mutat: Első alkalommal (1919) huszonkét mű, öt évvel később, a rossz gazdasági viszonyok ellenére hatvan alkotás talált gazdára. Ha ezeket az adatokat mai szemmel olvassuk is, érthetővé válik számunkra Lyka Károly lelkesedése, bizakodása, támogató szándéka. Utóbbiról később sem mondott le, mert 1930-ig még két ízben került kapcsolatba a várossal, illetve a társulattal. A korábbi ígéretre hivatkozva dr. Kató Sándor 19:26 végén vagy a következő év januárjában ismételten felkéri a neves műtörténészt előadás tartására. A társulati főtitkár precíz ember lehetett, fogalmazványait, jegyzeteit gondosan megőrizte. E levél tartalmát illetően mégis csak találgatásokra kell szorítkozz nunk, mert nincs nyoma az iratok között. A meghívást a társulat nevében tette, s mindjárt honoráriumot is felajánlott. A pénztárkönyv adata szerint ez 80 pen^ gőt tett ki, s ezzel az összeggel 1927. február 27'~én terhelték meg a kiadás rovatot.

19 Mint látni fogjuk, Lyka Károly nagylelkű gesztussal hárította el a tiszteletdíjat. Nem közölték vele az előadás tárgyát, a választás jogát ráruházták. A beleegyezést tartalmazó levél január 24-én érkezett meg dr. Kató Sándor címére: „Igen tisztelt tanár úr! A Győri Képzőm, és Iparműv. Társulat nevében hozzám intézett nagybecsű felhívásnak szívesen teszek eleget. Mindjárt hozzáfűzöm azt is, hogy a felajánlott honoráriumot nem fogadhatom el: méltóztassék azt a Társulat céljaira fordítani. A továbbiakra nézve engedje megjegyeznem, hogy nagy elfoglaltságomra való tekintetből igen előnyös volna rám nézve, ha az előadást oly időpontban tarthatnám meg, hogy még aznap visszautazhassam Budapestre. Arra nézve is kérnék némi felvilágosítást, hogy van-e valamely határozott óhaja az előadás tárgyára vonatkozóan? Továbbá: van-e mód képek vetítésére. Sokféle diapozitív lemez áll rendelkezésemre. Midőn szíves figyelmét megköszönöm, vagyok kollegiális tisztelettel — kész híve — Lyka Károly."

20 A kívánság hamar formát öltött. Feltehetően a gyéren virágzó győri művészeti hagyományok indokolták a döntést, hogy a szemléletében meglehetősen konzervatív közönség vagy a vezetőség Liezen-Mayer Sándor akadémista festőről, a város szülöttéről kívánt bőségesebb ismerethez jutni. Szerepet játszhatott 19 XJM KA 728—74. 20 XJM KA 325—74. 205