Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Gömöri J.: Korai császárkori és Árpád-kori település, X. századi vasolvasztó műhely Sopronban

kította. Ezt tehát az érc törésére használták.

158 Kerámiatöredékek zömmel a salakos réteg alatt, a műhely járószintje közelében, sötétszürke, helyenként agyaggal kevert földrétegben kerültek elő. Fúvócsőtöredékeken és néhány vastárgyon (30. ábra)

159

' 16

° kívül főleg olyan kézi korongolású edények töredékeit találtuk, amelyeknek oldalát vízszintes vonalkötegek vagy hullámvonalkötegek díszítették. Előfordul köztük világosszürke, jól iszapolt korsó töredéke (31. ábra 2.)

161 (több hasonló darabot találtunk)

162 és vékony falú, szürke, soványított, hullámvonalkötegekkel díszített edény

163 több darabja (31. ábra 4—7., 9—14.). Időrend A cserépanyag alapján az I. vasolvasztó műhelyt a IX—

X. sz.-ra kell datálnunk. A vízszintes vonalkötegekkel és köteges hullámvonalakkal díszített fazekak elsősorban a IX. sz.-ban voltak használatban, előfordulnak a X. sz.-ban is.

164 Egy vízszintesen bekarcolt vonalakkal díszített töredék (31. ábra 17.) XI—

XII. sz.-i,

165 ez a fazékdarab a műhelygödör feltöltéséül szolgáló salakos réteg alsó részén került elő, tehát rétegtanilag is későbbre keltezendő. Ez egyben azt jelenti, hogy a műhelyt nem az elvonuló vaskohászok töltötték fel törmelékkel, mint az a magyarországi Árpád-kori olvasztóműhelyek nagy részénél megállapítható

1653

, hanem a később idetelepülök temették be a mellette talált salakhalomból. Hogy meddig állt elhagyva, pusztán a műhely, amíg környékét elegyengetve feltöltötték, akkor derülhetne ki, ha a természetes feltöltődési réteg (24. ábra 4. réteg) alkalmas lenne arra, hogy segítségével ezt megállapítsuk.

166 A műhely és a közelében feltárt objektumok relatív időrendjének vizsgálatát halasszuk el a II. ház ismertetése utánra, az egyik legfontosabb kérdés ugyanis az, hogy a II. házat a műhelyben dolgozó vaskohászok lakták-e, vagy ha későbbi a II. ház, mint a műhely, akkor mennyi idő elteltével keletkezett az újabb település a volt kohásztelepen. Az I. műhelyt rövid ideig használhatták (feltöltésében és környékén viszonylag kevés salak és fúvócső volt), természetes feltöltődése nem nagy mértékű, tehát mesterséges feltöltéséig nem sok idő telt el. Mivel mesterséges feltöltési rétegének alján (24. ábra 3. r.) már XI—

XII. sz.-i cserép található, azt kell feltételeznünk, hogy a műhelyt — a megadott időhatárok között maradva — a X. sz.-ban használták. A X. sz.-i és XI—

XII. sz.-i cse158 Á: 15 cm. L. sz.: 73.6.31. 159 L. sz.: 73.6.30. kör átmetszetű, 9 cm hosszú, 0,6 cm átmérőjű vaspálcika, melynek egyik végétől 3,5 cm-re 1,5 cm átm., 0,2 cm vastag, körbefutó borda van (36. kép 9.). 160 L. sz.: 73.6.6. szögletes átmetszetű kovácsoltvas szeg. 161 L. sz.: 73.6.7. 162 L. sz.: 73.6.1—73.6.2. 163 L. sz.: 73.6.9. 164 Á. Sós, Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár Bp. 1963. LXIV—LXXIII táblák; L. Kraskovská, Nővé slovanské nálezy na Záhori. Zborník Slovenského Národného Muzea LXV — 1971 História 11. 74. o. 3. kép; H. T. XbiHKy G/iaBHHe B Ilpyrcico — JXtiec rpOBCKOM Meacay^eqbe Acta Arch. XVII (1965) 20. VIII. tábla 1, 7—8, 14, 19. 165 A bőséges irodalomból ld. Nóvák Gy., i. m. (1968) 30. 165a Nováki Gy., i. m. (1968) 64. Megfigyelései szerint az Árpád-kori vasolvasztó műhelyek nagy részét elhagyás előtt módszeresen feltöltötték, kivéve a kőszegfalviakat. 166 Ha feltételezzük, hogy a 2. kohó eredeti magassága 80—100 cm lehetett, a mű-