Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai
séges, hogy valami másfajta, kisebb tárgy rögzítésére szolgált. Furcsának találjuk ugyanis, hogy a más esetekben bonyolult zárszerkezettel ellátott (feltehetően értéket tartalmazó) ládikánál ilyen egyszerű lezárási módot alkalmaztak. Lehetséges, hogy itt is valamilyen utólagos házi javítást eszközöltek, mint a B3 sír esetében, ahol az eredeti fület egyszerű bronzhuzalból hajlítottal helyettesítették. A bronz spirálkarperec a II. sz.-ban általános típus. 98 Problematikus a B2 sír két kis bronzűégeZi/ének a rendeltetése. Méry szerint az egyikben festéket találtak, ehhez hasonló példányok azonban tintatartóként ismeretesek. A mi darabunkon (csak az egyiknek van meg a peremrésze) a tintatartókra jellemző tető felerősítésének nincs nyoma, mégis nyitva kell hagynunk az edényke használatának kérdését. A töredékes bronzan/baZíoshoz hasonló két darab, az MNM gyűjteményében szerepel", Bónis É. szerint a típus a II. sz. közepétől, Marcus Aurelius korától ismert. A mi edényünkhöz közelebb álló példányt nielloberakása alapján késő császárkorinak gondolja. A Kálvária-temető esetében ez nem látszik helytállónak, tekintve, hogy a darab hamvasztásos sírból származik — utal erre égett volta is —, az összes többi hamvasztásos sír egyikéből sem kerültek elő késő római tárgyak, valószínűtlen, hogy az egységes korúnak látszó sírok közé egyetlen egyet jóval később temettek volna. Beszélnünk kell még a két bronzszoborról. Az áldozatot bemutató alak általánosan ismert és elterjedt téma a provinciában és a birodalom egyéb részein is. Paulo vies három szőnyi lelőhelyű darab kapcsán összegyűjtötte a hasonló témájú szobrokat. A miénk pontos mását azonban ő sem találta meg. 100 Általában az áldozat bemutatásához szükséges kellékeket tartják kezükben a szobrokon ábrázolt alakok (patera, tömjéngolyó, tömjénes(?)ládika, kés). A mi szobrunk bal kezében tartott — azóta elveszett — gömbös végű bronzpálcát egyiknél sem találjuk meg. Paulovics, Augustus egyik szobra alapján, császárkultusszal összefüggő ábrázolásra gondol, korát Marcus Aurelius idejére határozza meg. Még problematikusabb a Bll sír kis bronzpárduca, ennek ugyanis alkalmazási módját sem ismerjük. Hasonló rendeltetésű lehetett az a kis ugrópárducszobor, melyet Trierben találtak és melynek hátoldalán hasonló nyílás található (két gombbal), sajnos ennek a rendeltetése sem tisztázott. 101 R. Fleischer ezeket a darabokat (hasonló méretű kis párducok és oroszlánok) lószerszámtartozéknak gondolja. 102 Kis párducszobrok előfordulnak kocsiveretként is, a miénknél azonban nagyobb méretűek. Esetleg bútorveretül szolgálhatott. Lovas feltételezi, hogy bronzedényfül, ezt el kell vetnünk, a hátoldalon való felerősítés ellentmond ennek. 98 Radnóti A., AH 1957, i. m. 419. 99 B. Bónis Ê., Emaillierte Palästra-Geräte aus Brigetio, FA XIX (1968), 42., Radnóti A., Die römische Bronzegefässe von Pannonién, Diss. Pann. II. 6. 1938, LV. tábla 6. 100 Paulovics T., Brigetiói kisbronzok magángyűjteményekből, AÉ III. folyam III. (1942), 222. és 242. Említi a győri darabot, az MNM egy kisbronzát és kölni, valamint klagenfurti analógiákat. Bikádról (Tolna m.) Wosinsky tesz közzé egy ilyen jellegű bronzszobrot (Wosinsky M., Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig, Bp. 1896, II. 720.), Carnuntumból R. Fleischer [R. Fleischer, Antike Bronzestatuetten aus Carnuntum, Römische Forschungen in Niederösterreich IV (1966), Graz— Köln, 39.], Trierbôl H. Menzel (H. Menzel, Die römische Bronzen aus Deutschland II., Trier—Mainz 1966, 43.) közöl hasonlókat. 101 H. Menzel, Bronzen, i. m. 62., katalógusszám: 137. 102 R. Fleischer, Die römischen Bronzen aus Österreich, Mainz am Rhein 1967, 178., katalógusszám: 245—251. 42
