Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai
A firmamécsesék nálunk szereplő típusa az I. sz, végétől a IV. sz. végéig használatos, így korhatározásra teljesen alkalmatlan. 88 Anyagánál fogva a kerámiánál kell még említenünk a B2 sír kis mellszobrát. Korát a hajviselet alapján Hampel J. a II. sz. hatvanas, hetvenes éveire határozza meg. 89 Véleményünk szerint — amennyire az elnagyolt kidolgozású frizurából következtetni lehet — inkább a Sabina császárné által meghonosított hajviselet jellemzi szobrunkat. 90 így datálását, a divat esetleges provinciális elmaradottságát tekintve sem tehetjük későbbre a II. sz. közepénél. Bronztárgyak Datálásuk általában nehéz, inkább a párhuzamok előfordulási helye és lelőkörülményei segítségével tudjuk korukat meghatározni. A kerámiánál tartósabb, hosszabb ideig divatos darabokról van itt szó, melyek finomabb időmeghatározásra éppen ezért alkalmatlanok. A továbbiakban csak a jellegzetesebb, jelentősebb bronztárgyakkal foglalkozunk. A bronzanyag szám szerint legnagyobb részét a ládikaalkatrészek képezik. A hamvasztásos sírokból származó összes darab ún. geometrikus díszítésű. Az ilyenfajta ládikaveretek részletes feldolgozása pannóniai viszonylatban mindössze Intercisa esetében történt meg 91 , így főként erre vagyunk utalva az analógiák keresésénél. Radnóti a korai ládikák jellemzőinek az öntött bronz alkatrészeket tartja (legfeljebb zárborítójuk lemezes). Divatjuk az egész birodalomban elterjedt, gyártási centrumuk az I— II. sz.-ban Dalmátiában ismert. Minden nagyobb pannóniai lelőhelyen megtalálhatók, Intercisában csak a III. sz. első felében. 92 Ezeknek a ládikáknak legjellemzőbb vereté a Kálvária-temetőből is ismert öntött, harang alakú díszszegfej. 93 Ugyanez a forma előfordul a vajtai kocsisírban is. 94 Mindhárom említett esetben egy ládikához több ilyen veret tartozott, feltehetőleg a mi esetünkben is így volt, a többi elkallódott. 3. és 4. sz. kalapos fejű bronzszegünk analógiái a mezőszilasi tumultusokból ismertek. Szintén nagyszámban (16 db) fordultak elő. 95 Ládikák alkatrészei mellett általánosak a kulcsok. A mi kulcsunkhoz hasonló Intercisában is előfordult. 96 Bronz zárnyelv szintén ládikaveretek kísérő leleteként szokásos, általános típus. 97 Érdekes darabunk a kis bronzkallantyú, melynek nem találtuk párhuzamát eddigi leletközlésekben. Nem tudjuk, hogy ládikához tartozott-e. Lehet88 Iványi D., Lampen, i. m. 16., főbb lelőhelyek: 29. 89 Hampel J., Győr vidéki leletek, AÉ új folyam V (1885), 196. 90 PWRE Supplementband VI, Stuttgart 1935, 97. Haartracht, 12. ábra. 91 Radnóti A., Möbel- und Kästchenbeschläge, Schlösser und Schlüssel, Intercisa II, AH XXXVI (1957), 241—243. A későcsászárkori ládikaveretekre: Gáspár D., Spätrömische Kästchenbeschläge in Pannonién, Acta Antiqua et Archaeologica XV. 1. (1971.). 92 Radnóti A., AH 1957, i. m. 294. 93 Radnóti A., AH 1957, i. m. 345. es 385. 94 Fülep F., Rómaikori kocsitemetkezés Vajtán, AÉ 76 (1949), 43. Datálása: II. sz. közepétől a III. sz. első évtizedéig. 95 Kiss A., AÉ 1957, i. m. 49. Datálás: Domitianustól a II. század közepéig. 96 Radnóti A., AH 1957, i. m. LIII. tábla 11—13. 97 Intercisa: Radnóti A., AH 1957, i. m. 338. Mezőszilas: Kiss Á., AÉ 1957. i. m. 9. kép, Kékesd: Sz. Burger A., AÉ 1966, i. m. 3. kép, 25/9., Hadrianus-éremmel, Vasas: F. Fülep, Das Frühkaiserzeitliche Gräberfeld von Vasas, AAH IX (1959), 386., 6. ábra 5, 34. 41
