Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai

zott díszű edényekről, hogy Domitianus és Traianus idejében gyártották őket. Általános elterjedésüket a Rajna—Duna-vonalon a Traianus^kori csapatmozgások következményének tartja.

78 A pannóniai márványozott és vörös festésű áru nagy számát tekintve nem gondolhatunk közvetlen importedényekre, inkább csak fazekasok bevándorlására, akik ezt az újfajta díszítési módot elterjesztették. A sávos, vörös festés megjelenése Ny-on az I. sz. vége, II. sz. eleje.

79 Aislingen táborában G. Ulbert véleménye szerint mindössze a II. sz.-ig követhető nyomon a díszítés állandó egyszerűsödése mellett.

80 Nálunk, Pannoniában a későbbi datálás látszik helyénvalónak. II. sz.-nál korábbi megjelenésről nem tudunk, Brigetióban a II. sz.-ban, főleg annak második felében és a III. sz. elején gyártották ezt a kerámiafajtát.

81 Az agyagszemdíszes felületkezelési mód az I. sz. és a korai II. sz. jellegzetes díszítése. A II—

III. sz. fordulójára el is tűnik.

82 — Ugyanez áll a barbotindíszítésnék temetőnkben előforduló fajtájára is.

83 A fogasdísz késő La Téne alapokból származik, a római kori kerámiában az I. sz.-ban jelenik meg, használata a fámmázas edényeken és az ún. trieri kerámián a későrómai korban is kimutatható. A mi edényeinken jelentkező formában azonban nem él tovább a III. sz.-nál.

84 A szürke edényfestéssel nem foglalkoztunk külön, mivel nem tudjuk elvá~ lasztani a két jellegzetes edénytípustól, amelyeken megjelennek; itt a forma a jellegzetes, datáló értékű, amelyről a fentiekben már beszéltünk. Mécsesek. Kormeghatározás szempontjából kevésbé értékesek, mint az edények, tekintve, hogy egyes típusok használata szinte az egész római korban kimutatható, másokat is több évszázadig használtak. Volutás mécseseink az Iványi-féle I. típus variánsai, az egész provincia területén ismertek általában a kora császárkorra keltezhetők.

85 Mócsy gyártásukban É-itáliai centrumot tételez fel, használatuk megszűnését a tömeges É-itáliai import Hadrianus-kori megszűnéséhez köti.

86 Valószínű, hogy a volutás mécsesek nem mind importdarabok, helyi utánzatok is szerepelhetnek közöttük, ilyen a B2 sír halábrázolásos darabja, melynek képe — nyilván a többszöri másolás következtében — nagyon elnagyolt, elmosódó, durva. Egyedi darab a B'2 sír kerek mécsese, a hasonló formájúakat Iványi a VII. típusba sorolja és az I. sz.-ra datálja.

87 78 E. Ettlinger—Ch. Simonett, Römische Keramik aus dem Schutthügel von Vindonissa, Basel, 1952, 61 sköv. H. Schoppa megjelenésüket az I. sz. utolsó negyedére, a II. sz. kezdetére teszi, használatuk a II. sz.-ig tart (H. Schoppa, Aus dem Vicus des Steinkastells Hof heim, Wiesbaden, 1961, 24 sköv.). Igen" finom márványozott festésű darabok előfordulnak a II. sz. első harmadával záródó ljubljanai temetőkben (Bónis É., Edényművesség, i. m. 15.). 79 H. Schoppa, Hofheim, i. m., i. h. 80 G. Ulbert, Die römischen Donau-Kastelle Aislingen und Burghöfe, Limesforschungen I, Berlin, 1959, 48. 81 Bonis É., FA 1970, i. m. 80. 82 A. Schörgendorfer, Keramik, i. m. 111., F. Oelmann, Die Keramik des Kastells Niederbieber, Material zur römisch-germanischen Keramik I. Frankfurt 1914, 9. 83 F. Oelmann, Niederbieber, i. m. 5. 84 Bónis É., Edényművesség, i. m. 13. — I—

II. sz.-ra tartja jellemzőnek, a sávos kerámián azonban a III. sz. első felében is megtalálható — Bónis É., FA 1970, i. m. 80 sköv. 85 Iványi D., Die pannonischen Lampen Diss. Pann. II. 2. 1935, 10—11., I. és II. sz.-i lelőhelyeket említ. 86 Mócsy A., AÉ 1954, i. m. 188. 87 Iványi D., Lampen, i. m. 12—13., XXVII. tábla 9. 40