Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai

Urnás sírok. Méry a hamvasztásos sírok általános tárgyalásánál csak a szórthamvasokról beszél részletesebben. Biztosan tudjuk azonban, hogy urnás temetkezések is kerültek elő. A sírok felsorolásánál a szerző ugyan csak a 3. sírnál említi, később azonban az előkerült edények tárgyalásánál 71 urna szerepel. Mint korábban az urnák leírásánál már utaltunk rá, ezek nem mind urnák, sőt legnagyobb részük biztosan nem az. Bizonyítottan urnás temetkezésnek csak azt az öt sírt tekinthetjük, ahol kifejezett utalást találunk arra, hogy az edényben (kalcinált) csonttöredékek voltak. Urnaként nemcsak a szokásos, pannóniai viszonylatban általános, viszonylag széles szájnyílású, ovális testű, szürke, szemcsés agyagból kifejezetten temetkezési célokra készült edényeket használtak, sőt legtöbb esetben nem azokat. Kifejezetten urnát a temetőből csak hármat ismerünk (ezek közül is az egyik bizonytalan), felhasználtak azonban egyéb edényeket a hamvak számára. Ilyen célra a megfigyelt öt eset közül háromban fazekat alkalmaztak (egy csorba, egy deformált közülük), egyben nagyméretű horpasztott poharat, egyben pedig a quad típusú váza alakú edényt. Az urnák lefedését csak két esetben figyelték meg, a 3. és a 15. sír esetében. Mindkét helyen edény fenéktöredékét használták erre a célra. A temetőből előkerült egyetlen urnafedő-töredék nem szerepelhetett funkciójának megfelelően (kis töredék a 15. sírból). A 11. sz. sír kivételével Méry nem említi, hogy az urnák körül szénréteg vagy átégett terület lett volna. Feltételezésünk az, hogy az urnába temetett halottakat nem a sír közelében, hanem a közös utsrinán égették el, melyet a B2 leletei kapcsán tárgyaltunk. A temető egyetlen kőossuariuma, illetve abban elhelyezett üvegurnája (18. sír) egyedi esetnek tekinthető. Kissé távolabb került elő az eddigi hamvasztásos síroktól az E területen, nem illeszkedik bele a temetőben megismert temetkezési formák sorába. Körülötte Börzsönyi csak csontvázas kelta sírokat figyelt meg. A 16. sz. sírban melléklet nem volt. Az üvegurnás temetkezést aquileiai eredetűnek szokás tekinteni,

31 de elég gyakran előfordul D- és Ny-Pannoniában is.

32 Győrtől K-re eső területekről nem ismerünk ilyet. Szólnunk kell még a temető területén előkerült csontvázas római sírokról is, melyeknek mellékletei nagyrészt egyeznek a hamvasztásos temetkezések mellékleteivel, azokkal egykorúaknak látszanak. Feldolgozásuk folyamatban van. 3. A LELETEK OSZTÁLYOZÁSA LELETCSOPORTOK SZERINT, ANALÓGIÁK Kerámia Urnák. A temetőben az urnákat mindössze három példány képviseli. Mindhárom a Bónis-féle IV. t. 2 típusnak felel meg. Elterjedési területük a szerző szerint Szombathely, Sopron, Carnuntum vidéke. A monográfia megjelenése óta 31 Mócsy A., AÉ 1954, i. m. 189. 32 Ivánc — halomsírból: B. Bónis É., Császárkori halomsíros temetkezés Iváncon, FA IX (1957), 69—71. Szombathely — Hámán Kató u.: Mócsy AÉ 1954, i. m., 4. kép, — Rumi út: P. Buocz T., AÉ 1961, 219 sköv. Sopron — Deák téri temető: publikálatlan, Sopron, LFM ltsz: 55.109.1—3., 60.41.1., 60.42.1. Keszthely—Üjmajor: Kuzsinszky B., A Balaton környékének archaeológiája, Bp. 1920, 78, 83, 113. kép. Üvegurnák összegyűjtve Benkő A., Üvegcorpus, Rég. Füz. II. 11. (1962), 171 sköv. Oslip, Müllendorf, Ptuj, Ljubljana, Keszthely—Újmajor, Sopron, Szombathely és Wien lelőhelyeket sorolja fel. 3 Arrabona 33