Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

valótlanságát, igyekeztek hinni bennük, hogy egymást bátorítsák. A politikai helyzetről konkrétabb tudomásuk is volt, és ezek is reménytkeltőek voltak. Szintén Soós Istvánt idézzük: „A kommunisták csak testileg törték meg. Tanultak, gondolkodtak és biztos matematikai számítással hittek. Bentről láttak mindent. Egy év elegendő volt arra, hogy minden jól menjen. Egy időben rendszeresen kaptuk a bécsi Proletárt, az Arbeiter Zeitungot, a német pártlapokat, még a párisi l'Humanitét is. A ruszinszkói és a lengyelországi eseményekről, a vöröshadsereg előre-, vagy hátravonulásáról pontosan tájékozottak voltunk. Sokszor arról ítéltük meg a helyzetet, ahogyan az őrök bántak velünk. Ha reggel nem ordítoztak, nem fenyegetőztek és igen barátságosan megkérdezték, hogy hogyan aludtak az »elvtárs urak«, az azt jelentette, hogy a szénánk jól áll. Annak ellenére, hogy naponta hallottunk tömeges akasztásokról, kivégzésekről, sokéves ítéletekről, a jövőben való bizakodás volt a foglyok erkölcsi alaphangulata. A tárgyalásokról visszajövök, akik nyolc-tíz évre lettek elítélve, mosolyogva, jelekkel adták tudtára a többieknek: ... tíz év,... a kiblin is leülöm."

100 Ezek a hírek megerősítették a foglyokban erkölcsi magasabbrendűségük tudatát kínzóikkal és az őrökkel szemben, bátorságot öntöttek beléjük, hogy szembeszegüljenek azokkal. Bors András gúnyosan megígérte a durva és vad őrparancsnoknak: ,,ha nem ordít, majd közbenjár, hogy Oroszi úr ne kapjon kötelet a vörös rendszerben".

101 Az írnoki munkákkal megbízott Bors András és Soós István gúnyrajzokat készítettek az őrökről, Soós valóságos rajzos naplóban emlékezett meg elvtársairól és az őrszemélyzetről.

102 Az egyik rajzon szereplő Kun Jenő csepregi tanító saját és Soós István börtönben készült feljegyzései alapján írta meg később Jajpalota című visszaemlékezését.

103 A fent idézettekből kitűnik, hogy a hírek megszerzéséhez és terjesztéséhez a foglyoknak rendelkezniük kellett a börtönbeli és börtönön kívüli konspiráció eszközeivel, bele kellett tanulniuk a börtönéletbe és nyilvánvaló, hogy segítséget is kellett kapniuk. Feltételezhető és bebizonyított, a foglyok és az őrök egy része között fennállt cinkosság, magyarán mondva: elvtársi kapcsolat. Ezt bizonyítják a már idézett szökések és együttes szökések, a soproni börtönökből kiszivárgott, és a bécsi emigráns sajtóban megjelent rengeteg pontos híradás.

104 A fegyőrökre is érvényes a rendőrökről és csendőrökről tett megállapításunk, különösen a már több éves szolgálati múlttal rendelkező fegyőrök határolták el magukat a terrortól, többen közülük a forradalmak alatt beléptek a szociáldemokrata pártba.

105 Voltak olyanok is, akik a Tanácsköztársaság idején frontszolgálati alkalmatlanságuk miatt vöröskatonából váltak fegyőrökké, és ezek a bukás után is helyükön maradtak. Ezek a fegyőrök látták a Sopronból Kőhidára kísért foglyok útközbeni szörnyű megkínzását, és az első eset után már megakadályozták, hogy a kísérő fehér tisztek és karhatalmisták a fegyház 100 Az idézetek: Soós István: Fegyházban történt... i. h. 2. és 7. o. Soós József, aki több perben is el lett ítélve, szorgalmasan gyűjtötte az éveket, és amikor megkérdezték a társai: „Hogy vagy az éveiddel?" — felelte: „Szaporodnak, szaporodnak. Ha így megy, karácsonyra lesz száz is." Soós István közlése. LFM. Ht. 101 Soós István jegyzetei a börtönrajzokhoz. Az esetet elmeséli Bors Pál is. LFM. Ht. Magnó. 6. 102 L. az ábrákat. 103 Halmi József Riport Lapja (Wien) (1923) IV. 1. 10—15. o. 104 L. 86. és 25. jegyzetet. 105 L. pl. (Bors L.,): Keresztényszociális fegyencek. Soproni Tükör (1919) II. 23. 9. o. 328