Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
T. Szőnyi E.: A győri Kálvária utcai római temető hamvasztásos sírjai
hamvasztásos sírokról. Itt ez lehetett a gyakoribb temetkezési mód, az urnasírokat külön kiemeli. A fenti leírás alapján helyben égetett sírokra gondolhatunk, ahol a hamvakon kívül a máglya maradványai is földbe kerültek. A halottakat valószínűleg a mellékletek egy részével együtt helyezték a máglyára, de hogy ezek pontosan milyen jellegű mellékletek lehettek, ma már nehéz megállapítani. A temető egyetlen fennmaradt — biztosan római — ékszere a szórvány bronz spirálkarperec erősen égett voltával arra utal, hogy viselőjét ezzel együtt tették máglyára. Méry az egyik urna tárgyalásánál beszél egy átégett vasgyűrűről is, ez azonban sajnos elveszett. Az üvegolvadék jelenthet máglyára tett illatszeres üveget, de előfordulhat, hogy a forró máglyamaradványok közé kerülve olvadt meg. Hasonlóképpen nem tudjuk eldönteni a kerek zárborító ládikaveretről sem, hogy milyen körülmények között égett át. A füstölőtál, mely töredékes állapotban került elő, valószínűleg már a hamvasztás után égett meg, egy darabja mutatja csak másodlagos égés nyomait^ míg a többin ilyesmi nem látszik. Valószínű, hogy a füstölőtálat a szertartás alatt használták, majd a sírba tétel előtt összetörték, egyik darabja a forró maradványok közé kerülve elszíneződött, míg a többi rész eredeti állapotában maradt. Bizonyára a 6. sz. kis bögrébe tett mellékletek is a sírban égtek át és szenesedtek meg. A fenti adatok (bár az egész temetőre nézve nagyon hiányosak) arra engednek következtetni, hogy a máglyára csak a felöltöztetett halott került. A sírhelyek átégtek. „Már távolról észre lehetett venni, egy-egy gúla alakú tűzhelyet, melynek alapját téglavörösre égett agyagréteg képezte, rajta szén, hamu, agyagedény egészben vagy töredékben, üveg-, fém-, csontdarabok, vaslemezek és szegek, legtöbb esetben vaskulcs, egészben vagy darabokban." 28 Mérynek ez a feljegyzése félreértésre adott alkalmat. Lovas a gúla alakból columbariumokra következtet, ahol a „loculust" előbb kiégették, majd egy másik oldalsó nyíláson keresztül helyezték be a hamvakat. 29 Ilyen oldalnyílást azonban Méry nem említ. Sokkal kézenfekvőbb az a feltételezés, hogy a halottakat a sírgödör felett elhelyezett máglyán égették el, az összeroskadó máglya darabjai belehullottak a már megásott gödörbe, az alulra kerülő nagyobb parázsdarabok a sír alját átégették és bizonyos mértékben a felsőbb részeket is. Ezzel a sírba került faszéndarabok is magyarázatot nyernek. A mellékleteket ezután helyezték a még esetleg tüzes sírba. Nem tudjuk, hogy a mellékletek szándékos rongálásáról beszélhetünk-e, azonban bizonyosnak látszik, hogy néha törött, hasznavehetetlen darabok is sírba kerültek. A hamvakat gyakran lefedték. Az 1. sz. sírban egy sigillata tál utánzatával, a többiekben téglával, kővel borították le. Ez magyarázza a temetőből előkerült — jelenleg már azonosíthatatlan — malomkövek jelenlétét is. 30 28 Méry E., i. m. 11. 29 Lovas E., Római temetők és sírok Győr környékén, Főgimn. Ért. 1933, 12 sköv. 30 Méry E., i. m. 26., Gabler D., (Győr, Várostörténeti tanulmányok 1971, Győr a rómaiak korában, 38.) az előkerült malomkövekkel, kulcsokkal és amforatöredékekkel kapcsolatban telep jelenlétének lehetőségét veti fel, pedig ezek a jelenségek egy temetőben is megmagyarázhatók. Az őrlőkövekről maga Méry írja, hogy azokat hamvak lefedésére használták, a kulcsokról is megjegyzi, hogy csaknem minden sírban előfordulnak, nyilván mint ládikák tartozékai. Amforák, ill. amforatöredékek előkerülése sem szokatlan hasonló korú sírokban, elég itt két szombathelyi temető sírjaira utalnunk: a Hámán Kató utcaira [Mócsy A., Korarómai sírok Szombathelyről, AÉ 81 (1954), 168.] és a Rumi útira [P. Buocz T., Korarómai sírok a szombathelyi Rumi úton, AÉ 88 (1961), 235.], vagy a ptuji és ljubljanai temetők gazdag amforaanyagára (Bónis É., A császárkori edényművesség termékei Pannoniában, Diss. Pann. II. 20. 1942, 232, 237, 238.). 32
