Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

sításánál a legreakciósabb hivatalnokok működtek közre (Sopronban pl. Töpler Kálmán volt polgármester). Ezzel a munkásság egyik legfontosabb autonóm szerve tűnt el.

79 A szakszervezetek ellen intézett támadásnak is esélyei voltak, hiszen ezek politikai vezetői vagy letartóztatásban vagy emigrációban voltak. Szétzúzták a kisebb és fiatalabb szakszervezeteket, és a nagyobb szakszervezetek is a kényszerhelyzetben kénytelenek voltak új, nem politizáló vezetőséget választani.

80 Még ezek a szervezetek is állandó zaklatásnak voltak kitéve, a törvényes keretek között működő szervezetek, amelyeknek jobboldali vezetői kényesen vigyáztak, hogy ne lépjék túl a törvény szabta működési kereteiket, még az ellenforradalmi kormány által engedélyezett tevékenységüket is kénytelenek voltak sokszor konspirációs körülmények között folytatni. A szakszervezetek elleni támadás hasznosabb, pozitív módja a keresztényszocialista munkásszervezetek kiépítése volt. Ez egyes szakmákban, különösen az állami alkalmazottak körében (vasút, posta) és a megye déli községeiben (Csepregi járás) sikeres akciója volt a reakciónak, sikerült megbontaniuk a munkásság egységét.

81 A munkásosztály tagjainak és szervezeteinek támadásával, üldözésével egyidőben az uralkodó osztály rendezte sorait. Létrehozták azokat a szélsőségesen reakciós elemeket tömörítő szervezeteiket, amelyek az adott viszonyok között az osztályharcban a leghathatósabban tudták képviselni a burzsoázia érdekeit, amelyek támogatták a fasiszta terrort, vagy maguk is részesei, élgárdája voltak. (MOVE, Keresztényszocialista Gazdasági Párt stb.) Ezeknek ismertetése már meghaladja a magunk elé tűzött téma kereteit, itt csak jelezzük a kérdés fontosságát. Ha ezt a képet még kiegészítjük azzal, hogy a magyar uralkodó osztályok a sokféle gáncsoskodás és humánus-álhumánus bírálat ellenére legalább a magyar társadalommal szemben élvezték a nemzetközi burzsoázia, Európa akkori urainak, az antanthatalmaknak támogatását — világosan megmutatkozik a korszak munkásmozgalmának különbözősége az előző korszakkal szemben: A munkásság osztályharca a vereség utáni utóvédharc, védekező harc lehetett csak, még ha jelszavaiban és akkori vezetőinek tudatában, hajtóerejét tekintve úgy is jelentkezett ez a mozgalom, mint a második tanácsköztársaság közeli kivívásáért folytatott harc. 79 Több érdekelt munkaadó kéri a pénztár autonómiájának megszüntetését. SH (19119) X. 23. — Az államosításról: SH (19)19) XI. 19. A munkásbiztosító miniszteri biztosa a legbigottabb soproni reakciós : Töpler Kálmán volt polgármester, o.-gy.-i képviselő, akinek egyetlen gondja az alkalmazottak igazoltatása. GySmL:2. 18067/1919. polgm. — A Munkás Betegsegélyező Egylet beolvad a Soproni Polgári Egyesület Családi Betegsegélyező Pénztárába. GySmL:2. 3531/1920. polgm. (II. 25.). 80 Pincér szakszervezet új vezetősége: GySmL:2. 8866/1919. rk. (IX. 19.) Nyomdászok új vezetősége: VIII. 4. Typographia (1919) X. 3., Szabó és cipész új vezetősége: GySmL:2. 8899/1919. rk. (IX. 14.). A soproni szakszervezetek lemondanak a politizálásról: 1919. XI. 4. OL. ME. 19(19—XXXXVII—6492. közli: Nemes, i. m. 21—22. o. 81 Pl. a vasutasok keresztényszocialista munkás egyesülete megalakulása. SH (1919) IX. 3., 10. (A GySEV-igazgató csak keresztényszocialista munkásokat alkalmazott.) — A keresztényszocialisták általános előretörését mutatja a felsőbb politikában: Fertsák kormb. kinevezése és az 1920. évi o.-gy.-i választások eredménye. OL. BM. Ein. 1919—33. Kormb. iratok. 6083/1919., Svm (1920) I. 17., SH (1920) I. 20., (1919) XII. 25. 319