Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)
Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)
2. Az üldözöttek ellenállása A továbbiakban ezt a védekező harcot vesszük vizsgálat alá, ennek is csak az egyik oldalát, az üldözöttek ellenállását és védelmét, hogyan tudott rövid időn belül kialakulni a munkásság legjobbjaiban az ellenállás képessége, és hogyan körvonalazódtak ennek szervezeti formái. A kérdés, a munkásmozgalom szempontjából, a feladat megoldása nagy jelentőséggel bír az egész Horthy-korszak munkásmozgalmára nézve, hiszen ebben a mozgalomban teremtette meg a munkásosztály azokat a harci módszereket és szerveket, amelyek az egész fasiszta terror ideje alatt használhatók lesznek. A kérdés másik részével, a munkásság szervezeteinek megvédésével és újjáteremtésével itt nem foglalkozunk, ez nagyobb igényű külön tanulmányt érdemel, itt csak megemlítjük az idevágó kísérletek némelyikét, és különösen nem foglalkozunk a munkásság osztályharcának, érdekvédelmének egyéb vonásaival (sztrájk, fegyveres ellenállás stb.) még a korszakban egyedülállóan Sopron megyei jelenségekkel, a helyi munkásmozgalomnak a terület elcsatolásának kérdéséhez, az osztrák mozgalomhoz való kapcsolatával sem. A politikai üldözöttek első feladata és legprimérebb védekezése a megmenekülés, a menekülés volt. Megyénk munkásságának a terület földrajzi fekvése adott erre kedvező lehetőséget, a határ megerősítése ellenére az üldözöttek aránylag könnyen bújhattak át a megmenekülés földjét jelentő Ausztriába. A legexponáltabb vezetőknek ez nem sikerülhetett, egyrészt mert az ellenforradalom a bukást követő első napokban lecsapott rájuk, másrészt mert a terror kopói megfeszített erővel keresték őket. 82 Néhány helyi vezetőnek így is sikerült az első napokban emigrációba vonulni. Ilyenek voltak pl. dr. Schwartz Sándor, Guzmits Károly, Eidler Nándor, Mayer Jenő, Geleji Dezső, Geleji Sándor, Gellatsek László, Faragó Géza, Berczeller Adolf, Ferenczy János, Missuray Ágoston, dr. Szilvási Gyula, Schlesinger Gusztáv stb. 83 A Kommün eseményeinek kisebb szereplői közül is sokan az emigrációba futottak a biztos üldöztetés elől, így pl. a bukást követő napon Brennbergbányát 100 bányász hagyta el. 8/i Az első napokban történt menekülések, különösen Brennbergbányáról az általános pánikhangulatot is tükrözik, azonban a későbbi menekülések megvalósításában már politikum, a tudatos kibújás a terror alól, és ezen túlmenően az elvtársi segítségnyújtás mutatkozik. Különös módon elsőként kell megemlítenünk a menekülőknek nyújtott segítségből az elnyomó apparátus, a rendőrség és a csendőrség részéről érkezett segítséget. Már az előző fejezetben, a terror tárgyalásakor sem vehettük egy kalap alá ezen testületek tagjait a karhatalom82 Szamuely Tibor hiába menekült ki az országból, őt már osztrák földön fogták el az osztrák határrendőrök, és ha nem lett volna öngyilkos, kiadták volna a magyar terroristáknak. Svm (1919) VIII. 6., SH (1919) IX. 17., Pesti Hírlap (1919) IX. 30., Lukjanov Alex közlése. Windisch Gusztáv: LFM. Ht. Magnó. 9. 83 Az Ember (1924) III. 9., SH (1919) IX. 21., X. 8., 29. Ferenczy Jánosra 1.: 77. jegyzetet. 84 A Tanácsköztársaság bukása után augusztusban közel 100, 1921 szeptemberében 200 bányász hagyta el Brennberget. OL. Z. 298. 17. es. 76. d. 54. o., uo. 1. cs. 9. d. 4—5. o., SH (1921) IX. 8., 9., Jövő (1921) IX. 15., Az Ucca (Növi Sad) (1921) IX. 22., Vörös Újság (Wien) (1922) I. 1., LFM. Ht. Magnó: Bradács Ferenc, Csermák Hugó, Kostelez Ferenc. L. még Környei, i. m. Arrabona (1970). A brennbergi emigrációhoz kell még számítani az 1907—1909-es sztrájkok menekültjeit is. Rendkívül élénk volt az emigrációval a kapcsolat, a brennbergiek fészke Grünbach volt. 320
