Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Környei A.: Üldözöttek ellenállása Sopron megyében (1919–21)

ÜLDÖZÖTTEK ELLENÁLLÁSA SOPRON MEGYÉBEN A FEHÉRTERROR ÉVEIBEN (1919—1921) A Magyar Tanácsköztársaság bukása után gyökeresen új körülmények közé került a magyar munkásosztály és a munkásmozgalom. Az osztály és politikusai a hatalom birtokosaiból üldözöttekké, törvényen kívülivé váltak. A merőben új szituáció hatását így fogalmazza meg Soós István kommunista letartóztatott a sopronkőhidai fegyházban: „Többet tanultunk ezekben a napokban, mint az egész diktatúra alatt. A hatalom íze még ott égett a szánkon és rettenetesen fájt a megaláztatás. Tudtuk, hogy csak egy felvonás ért véget, de mégis fájt. A megalvadt vér émelyítően savanyú szaga, a véres, álmatlan emberek ki-kicsattanó vitája a huszonötéves szakszervezeti múltjukat sirató szocdemekkel pokolian illeszkedett bele ebbe a környezetbe, ahol fel-felhangzottak a forradalmi dalok is. Az egyik félt... a másik reménykedett... a harmadik véres bosszúra gondolt, a negyedik megértette, hogy a Történelem vihara dobott minket ide. Szenvedtük a jelent és konokul bíztunk a jövőben. Világok csaptak itt össze."

1 Az idézetből az is kiderül, hogy a munkásosztály legjobbjainak tudatában az új ellenforradalmi korszák ideiglenesként, legfeljebb egy-két évig tarthatóként jelent meg. Az események ilyen értelmű helytelen értékelését elősegítette a nemzetközi forradalmi hullám tudata és a fehér rendszernek bizonyos tekintetben valóban ingatag, ideiglenes jellege — különösen Sopronban és környékén.

2 Mégis ezekben az években kellett a munkásosztálynak megtalálnia és kimunkálnia azokat a legális, féllegális, illegális harci formákat, amelyek a fasiszta jellegű terror viszonyai között a leghasználhatóbbak lehetnek az egész Horthy-korszakban, és amelyek különösen a korszak végén a fasiszta háború viszonyai között megint kizárólagos harci formái lesznek a magyar munkásmozgalomnak. Minthogy a fehér ellenforradalmi rendszer az országban elsőként területünkön, a nyugat-magyarországi megyékben tudott berendezkedni, e vidék munkásosztálya előtt állt elsőként a feladat: megvédeni osztályérdekeiket, szerve1 Soós István: Fegyházban történt egyházi históriák. Kézirat. LFM. Ht. 2—3. o. Soós István kapuvári születésű tanító, 1919-ben vöröskatona volt, a fehérterror börtöneit kijárva az emigráció egyik vezetője lett Ausztriában, majd Argentínában. Jelenleg Buenos Airesben él. 2 Napirenden volt a terület Ausztriához való csatolása. 299