Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

rilis 19—23. napjain került sor. Az idevágó viták során többek között olyan értelmű döntések is születtek, hogy a kormánytól olcsó munkáslakások építését, a lakbérek szabályozását, hatósági mészárszékek és sütödék létesítését és a fogyasztási adók eltörlését kell követelni.

7 A győri szabómunkások sztrájkja 11 napi küzdelem után, a magasabb bért követelők győzelmével ért véget. A munkaadók az egyezkedési tárgyalások kapcsán olyan engedményeket tettek, amelyek lehetőséget nyújtottak a munka újbóli felvételére. A bérmozgalomnak azonban még egy másik pozitív eredménye is volt. A szakmában dolgozó munkások, segédek ugyanis rájöttek arra, hogy érdekeik védelmét csak úgy tudják tartósan biztosítani, ha megalakítják a saját szakszervezetüket, s annak keretei között szervezetten lépnek fel a jövőben az esetleges visszaélésekkel, kizsákmányolási kísérletekkel szemben. Ezekben a napokban különben már folytak az előkészületek május elsejének megünneplésére. A győri munkások lapja is kivette részét a megfelelő hangulatkeltésben, amikor április 26-i számában a következőket írta: „Sokan azt kérdik, hogy mi értelme és mi célja van a munkásság május elsejei megünneplésének? — E napon a világ összes dolgozó milliói tüntetnek és demonstrálnak a munka mellett és a tőke ellen. Ennek az ünnepélynek nincs más célja, minthogy a világ összes dolgozó munkásai, akik a javakat megteremtik és előállítják, tiltakoznak elnyomatásuk, kizsákmányolásuk és szolgaságuk ellen. — Az a célja tehát, hogy a munkásság tanújelét adja a világ elnyomói előtt szolidaritásának, hatalmának és erejének."

8 Hasonlóképpen szó esett a munka ünnepének illő megtartásáról az építőmunkások győri szakszervezete által rendezett (április 26-i) gyűlésen, amelyen a győrszigeti Fürdőházban Szívós Pál a munkások helyzetéről és a munkáltatókhoz való viszonyáról, a Budapestről ide érkezett Gyuriás elvtárs pedig a kormány szociálpolitikájáról tartott előadást a megjelenteknek. Az utóbbi szónok a helyi polgári sajtónak, de különösen a Győri Hírlapnak következetlen magatartását, nemegyszer határozott munkásellenes hangját is bírálat tárgyává tette úgyannyira, hogy végső konklúzióként kijelentette: ,,Az ilyen laptól minden öntudatos embernek undorral kell elfordulnia." A május elsejét megelőző politikai agitáció nem tévesztette el hatását. A szervezett győri munkásság már a kora délutáni órákban gyülekezett (minden szakma a saját egyesületi helyiségében), és zárt sorokban vonult fel a Gabonatérre, az ünnepi gyűlés színhelyére. A Népakarat így számolt be a történtekről: „Körülbelül 5O00-re tehető azoknak a száma, akik a tüntető felvonulásban részt vettek és a népgyűlésen jelen voltak. A gyűlést Szívós Pál nyitotta meg, ismertetve a nap jelentőségét, és a szót átadta Tatai Gyula elvtársnak. Tatai elvtárs átgondolt szavakkal beszélt az ünnepnapról, beszédébe ügyesen belevonta azokat a gyalázatos gazdasági és politikai viszonyokat, amelyekben a magyar proletariátus sínylődik, és ami ellen a magyarországi szociáldemokraták és a szociáldemokrata párt küzd. A hatalmas beszéd után elvtársaink a Lövöldekertbe vonultak, hol Gárdos Mariska elvtársnő tartott szellemes és magvas ünnepi beszédet május elsejének jelentőségéről. A beszéd nagy hatással volt az ünnepélyen részt vett női hallgatóságra is."

9 «. A munka ünnepének egyik utóhatásaként egyébként háromnapos sztrájk 7 MMTVD 4. k. 1. rész. 100. 8 Na (1908) 17. sz. 9 Na (1908) 18. sz. 18* 275