Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

kirobbanására is sor került. Ezúttal a Győri Bőrdíszműgyár dolgozói szüntették be a munkát, mivel az igazgató előzetes (az üzem múlt évi gyakorlatára hivatkozó) ígérete ellenére sem akarta a május elsejére eső napidíjakat, béreket kifizetni. Még felháborítóbb volt az a lépés, hogy ugyanakkor a gyárvezetőség a felügyelő bizottsági tagok tiszteletdíját 100 koronáról 200-ra emelte fel. A munkások persze nem engedtek jogos követelésükből, s így kitartásuk eredményeképpen a munkaszüneti napra is megkapták rendes járandóságaikat. Sok vitára adott alkalmat ebben a periódusban az új ipartörvény tervbe vett revíziója, mivel a javaslatok között olyan kitételek is szerepeltek, hogy az ipari és kereskedelmi munkások, alkalmazottak szakszervezeti tevékenységét szigorú korlátok közé kell szorítani. A jövőt illetően minden úton-módon meg kell akadályozni azt, hogy a szervezett dolgozók egyik-másik munkás elbocsátását követelhessék azon a címen, hogy nem tagja az érdekvédelmi organizációnak, avagy bojkott alá vegyék olyan társukat, aki erőszakos munkabeszüntetések idején, illetve május elsején becsületesen végezni akarná munkáját. Május 10-én a győri kereskedelmi alkalmazottak is ezzel a napirendi kérdéssel foglalkoztak a Fehérhajó kerthelyiségében megtartott nagygyűlésükön. Az előadó Andorka Sándor volt, aki beszédében nemcsak az ipartörvény-tervezet lényegét ismertette hallgatóival, hanem maró gúnnyal mondott bírálatot Szterényi József államtitkár előszaváról is, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy a készülő jogszabály — a „derestörvényhez" hasonlóan — az ipari munkásság gúzsba kötését kívánja megvalósítani. Az előadás vége felé váratlanul a Társadalomtudományi Társaság budapesti és győri tagjai jelentek meg az öszszejövetel színhelyén. Andorka Sándor ekkor sietve befejezte mondanivalóját, mivel a tömeg dr. Jászi Oszkár nyilatkozatát akarta hallani a választójogról. Jászi azonban alig kezdett el beszélni, máris megvonta tőle a szót egy Szalay nevű rendőrfogalmazó, akit hivatalból rendeltek ki a gyűlésre. A csoporthoz tartozó Zigány Zoltán pedagógus ugyan alaposan kioktatta a rendőrfogalmazót a szólásszabadság tiszteletével kapcsolatban, azonban a váratlan incidens a gyűlés befejezését vonta maga után, anélkül, hogy bármilyen rendbontás történt volna.

10 Szabálysértésektől, rendzavarásoktól különben is óvakodtak a gyűléseket tartó szervezett dolgozók, mivel a rendészeti hatóságok az időközben érvénybe lépett új szigorító rendelkezések alapján az üzemek, vállalatok vezetőségeivel karöltve, nem válogattak a megtorlások módszereiben. A már említett XV. pártkongresszus alkalmával Garbai Sándor nem alaptalanul mondotta — többek között — az alábbiakat: ,.Velünk szemben ez idő szerint nemcsak az államhatalom nyers ereje áll, hanem a munkáltatók szervezete is, amely bámulatos nagy munkálkodást fejt ki a vidéken. Hogy sikerül-e az ő küzdelmük és harcuk, az más kérdés, de hogy serényen dolgoznak és az államhatalom előmozdítja fejlődésüket, azt valamenynyien érezzük. Valamennyien tudjuk, hogy az államhatalom a munkaadók érdekcsoportjaival együtt dolgozik, hogy a gazdasági életet a szocialista küzdelemtől és agitációktól — szerintük — megtisztítsa."

11 Egyébként a belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező és állandó megfigyelés alatt álló munkás szakegyletek tevékenységében is tartózkodó magatartás volt észlelhető, hiszen dr. Angyal Armand győri főkapitány maga jelentette az 1908-as esz10 Na (1908) 20. sz. 11 MMTVD 4. k. 1. rész. 86—87. 276