Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (IV.)

ADALÉKOK A GYŐRI MUNKÁSMOZGALMAK TÖRTÉNETÉHEZ IV. Az a tény, hogy a magyar szabadságharc 60. évfordulóját a győri szociáldemokrata munkásság (1908. március 15-én) külön ünnepelte meg és e határozatával vállalta mindazokat a támadásokat, amelyek a helyi polgári sajtó hasábjairól sem maradhattak el, arról tanúskodik, hogy a megye székhelyének szakegyletekbe és részint szakszervezetekbe tömörült munkásosztálya elszánta magát a mozgalmi harc továbbfolytatására. A későbbi hónapokban és esztendőkben történt események is erre a tendenciára mutatnak, bár kétségtelenül megállapítható, hogy a bérmozgalmak, sztrájkok gyakorisága tekintetében bizonyos fokú lanyhulás, visszaesés következett be, aminek okait azonban nem csupán a helyi körülmények alakulásában, hanem elsősorban a munkásmozgalmak országos üldözésében, valamint részben a szociáldemokrata párt reformista köreinek törekvéseiben kell keresnünk. Az SZDP vezetőségének reformista tagjai ugyanis ahelyett, hogy mozgósították volna — országos viszonylatban — a munkásosztály tömegeit a Wekerlekormány népellenes intézkedései ellen, inkább olyan irányban igyekeztek befolyást gyakorolni, hogy az ipari és mezőgazdasági proletariátus harci elszántságát, fokozódó aktivitását fékezzék, illetve súlypontozottan az általános titkos választójog követelésére korlátozzák. Erőfeszítéseik szerencsére nem teljes mértékben jártak eredménnyel, mivel „a pártot ténylegesen irányító csoport: Garami, Weltner, Bokányi, majd Kunfi művelt, olvasott, a mozgalmat jól ismerő politikusok voltak, akik maguk is kutatták-keresték a mozgalom fejlődésének eredményesebb útjait, s az ellenzéki javaslatokból átvették mindazt, ami — véleményük szerint — a mozgalom számára hasznosnak ígérkezett. Amellett szilárdan képviselték a párt programját, kisebb eltérésektől eltekintve általában a marxizmus ortodox értelmezését vallották magukénak."

1 De visszatérve a reformisták tevékenységére (bürokráciájára), jellemző megállapításként lehet idézni Mód Aladár egyik átfogó történelmi munkájának néhány mondatát, amelyekben a következőket rögzítette: „A szociáldemokrata bürokrácia, mert nem akart forradalmat, nem törekedett a munkásosztály vezető szerepére. Nem lelkesítette, nem mozgósította a munkásságot, hogy indítson harcot e vezető szerep megszerzéséért. — A szociáldemokrata bürokrácia nem akarta tudomásul venni, hogy a munkásosztálynak szövetségeseit azoknak az osztályok1 Mucsi F., A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenysége 1890 és 1918 között. Bp. 1972. 45. 18 Arrabona 273