Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Hunyadi I.: A XVI. századi bírósági idézőlevelek demográfiai értéke

Ezektől élesen elkülöníthető az esetek másik csoportja, ahol a hatalmasko­dás ténye nem áll arányban a támadókként említettek számával. Pl. 1515-ben a pannonhalmi konvent 3 gazdatiszt és 2 familiáris vezetésével 151 jobbágyot küldött ki, hogy a pápóci prépost nagyécsi halastavát lecsapolja. A halastó ui. olyan területet is elöntött, amely a főapátságé volt, és a prépost nem vette figye­lembe a tiltakozást. A pannonhalmi jobbágyok a lecsapolt tóból kifogták és el­vitték a halakat. 4 1519-ben Török Imre nándorfehérvári bánnak birtok vita ja volt a pannon­halmi főapáttal. A pannonhalmiak egy náluk tartózkodó bencés apátot kértek meg, hogy vigyen el a királyhoz Budára két levelet ez ügyben. Török Imre gesz­tesi várnagya és udvarnagyai 162 győri jobbágy élén megtámadták az apátot Igmándon, 2 szolgájával együtt összeverték és elvették tőle a leveleket. 5 Van ellentétes jelű példa is. 1520-ban a csornai préposttal pereskedett a pannonhalmi főapátság a véneki halászhelyek miatt. Döntőbíróság vonult ki Győr megyéből; az érdekelt falvak lakosait megidézték. A pannonhalmiak a szükségesnél sokkal nagyobb számú embert vonultattak fel. A kihallgatás alig hogy megkezdődött, a pannonhalmi megbízott lóra ugrott, szerzeteshez nem illő hangon fenyegetőzött, majd szintén lóra ült jobbágyai élén fel s alá száguldo­zott. A hadonászó nép közül valaki fellökte az alispánt és karján meg is sebe­sítette. Jóllehet az okmány nagyszámú lovas és gyalogos seregről beszél, közöt­tük huszárokról és lándzsásokról, csak a véneki jobbágyokat sorolja fel név szerint. Holott itt lett volna elegendő szemtanú, aki az esetleges tetteseket fel­ismerje. 6 Gosztonyi János győri püspök 1520-ban kiküldött a győri udvarbíró, a vár­kapitány és 3 tiszt vezetésével 87 prédiális nemest és jobbágyot, hogy Nagy­lucsei Dámján szentvidi kúriáját szétverjék. Ezek, a parancs teljesítésén felül, összeverték a birtokost, jószágait pedig magukkal vitték. 7 A humor határán mozog a következő eset. A Rába halászóhelyein vitatko­zott a győri káptalan Kanizsai László fővadászmesterrel és szlavóniai bánnal. Végül is 1523-ban a konvent megbízásából kivonult 12 kanonok — közöttük a prépost — 71 jobbágy élén az ikrényi halászhelyre, s „a halakat erőszakkal és jogtalanul kihalászták, az ikrényi jobbágyok ott legelő barmait és disznait ha­talmasul elhajtották." 8 És így tovább ... Az idézőleveleknek ez a második csoportja külön figyel­met érdemel. Ugyanis, ha a támadók csak eredményességre törekedtek volna, egy kis számú „rohamcsapat" nyilván gyorsabban és kevesebb feltűnéssel el­végezhette volna ugyanezt a munkát. Ugyanekkor felmerül a kérdés: lehet, hogy ilyen csődületben az áldozatok — agyba-főbe vert papok vagy pásztorok — ennyi embert felismerhettek volna, és ellenük név szerinti feljelentést tehet­tek volna akkor, amikor a támadók sokszor 10—20 km-re fekvő falvakból jöttek? Amikor összeadtam az egyes falvakból támadóként felsorolt jobbágyokat, feltűnt, hogy számuk mennyire közel esik az egykorú, 1518-as dika portaszámá­hoz. Ezen a nyomon elindulva, összehasonlítottam a dika adatait az idézőleve­lekével az 1515^—1523 közötti évekből. Győr megye mintegy 90 lakott falvából 4 Uo., Capsa Gg 63. 5 Uo., Capsa Gg 44 I. 6 Uo., Capsa Gg 59 A 3 . 7 Uo., Acta Antiquiora F 66/14. 8 Uo., Acta Antiquiora F 66/20. 252

Next

/
Oldalképek
Tartalom