Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Váray L.: Koldulás – kuldusénekek Mecséren

nem. Tisztét tudják még: „Ollan ügyesebb, rátermettebb koldus, aki vezeti a többit. Az adta le a koldusok panaszait, ha együtt koldultak, ő vezette őket, és általában ő rendezte el őket. Vigyázott, hogy idegen koldus ne jöjjön be, ezért minden nap végigment a falun. Idegen koldus csak búcsúkor jöhetett be." Mecséren minden koldus maga-magának koldult. A kapott alamizsnát nem osztották el. Egyenként jártak, nem közösen. Szokásos időben való jövetelük elmaradása hiány volt a falusiak körében. Egy héten egy nap: szombaton jártak. Ettől eltérő napok: keresztnap, vásár napja, búcsú napja, karácsonyidő, újév első napja volt. A környező tanyákra is kimentek, de csak egy évben egyszer. Kéregetésük: — IMA: „Miatyánk ...", „Üdvözlégy ..." — ÉNEK: karácsonykor és újévkor: „Ö szép Jézus ..." (1. egyházi énekeskönyv) ált.: „Füstölög a kémény..." kezdetű (1. külön) „Jeruzsálem felé ..." kezdetű kolduló (1. külön) — KÉRÉS: „Dicsértessék a Jézus Krisztus Segíjjenek meg, amivel az Isten megáldotta őket!" „Legyen szerencséje, adjon ..." Kaptak : — általában: amire szükségük volt, amit kértek. Tojást, kenyeret, szalonnát, zsírt, krumplit, lisztet, pénzt (fillért, ritkán: pengőt). — vasárnap: legtöbbjük valamelyik családnál ebédelt, mindig ugyanott. — alkalmakkor: disznóölési maradékot, karácsonyi kalácsot, farsangi fánkot. Nem kaptak (!): bort és pálinkát. Megköszönték : „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" „Isten fizesse meg, adjon érte ezerannyit!", „Köszönöm szépen!" Az adományt: megették vagy megfőzték, sütötték, vagy eladták. RÖVID TÖRTÉNETEK, TRÉFÁK „Búcsúkor mindig megjelent egy koldus a feleségivei. Állítólag halásziak voltak (Halászi = Mosonmagyaróvár melletti falu). Az ember mindig csak azt hegedülte: ^Csip-csip csóka, vak varjúcska. Hoc ide ja szekeret, csip-csip csóka!« — eddig. Aztán az asszony meg szedte ja pízt. Ollan sovány, kicsi ember volt." (Füsi Rudolf) „A Márkis volt a majorosgazda itt a Sándor-tanyán. Aztán az uraság (a szentmiklósi gróf) — mer azé volt a birtok — keresztülfuttatott lóháton a vetésen. Az Asztalos Balázs, aki később koldussá lett, megkiabálta a grófot, hogy: 16* 243