Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Váray L.: Koldulás – kuldusénekek Mecséren

KOLDULÁS — KOLDUSÉNEKEK MECSÉREN Mecsér (lakóinak száma 1100) a Szigetközt határoló Mosoni-Duna (Kis-Duna) jobb partján fekszik, félúton Mosonmagyaróvár és Győr között. Szigetköz felől legközelebb van Dunaszentpál és Dunaszeg, délre pedig Lébény és Mosonszentmiklós. A falu ideális fekvése (víz mellett; jól termő földek, ártéri erdők) nagyon régi települést sejtet. A szigetközi és a nyugat-európai vásárforgalomnak fontos átkelőhelye volt (akkor még híd híján komppal). Az öregek még emlékeznek azokra a nagy istállókra (ui. Mosonban), amelyekben tartották a legvadabb hidegben azokat a Nagy-Alföldről terelt állatokat is, amelyek Európa — főleg Ausztria — egy részének élelmét jelentették. Mecsérhez tartozik Lickó-puszta, Sarolta-, Sándor-, Rigó-tanya és Barátföld. Itt laktak az uradalmat közvetlenül szolgálók: cselédek, jószágellátók. A falubeliekhez képest is nagyon szegényen éltek, közös szállóhellyel, szegénységükben összetartozón. Vágyaik a legigazabbak voltak, álmaik olyan messze jártak a beteljesedéstől, hogy költészetté alakultak: énekké, verssé, mesévé. „Volt egyszer egy gazdag ember, akinek annyi búzája volt, hogy az ablakon is kiömlött vóna, ha be nem lett vóna az tévő" — hallgatjuk Gazdag Jánosné (Takáts Teréz: 1900) meséjét. Aztán a minden este kapu előtt ülő öregek kérdeznek minket, hogy minek a régi dolgokat gyűjteni, hogy nem is jó a régiről beszélni, hisz az ő öregjeik el sem hinnék azt, ami most van. Olyan máshogyan éltek, olyannyira szegények voltak. Sok volt a gyerek, éheztek. És ha lopásra kényszerült valamelyikük, hát még abból a kicsiből is kikergették parancsolóik, amijük volt. Jutott a koldusbot. A majorbeli cselédek közül adódott a legtöbb „semmijesincs": „hátán háza, átvetőben kenyere", koldus. Vagy mentek messzi vidékre, vagy megpróbáltak talpraállni benn a faluban. Pénz és szakértelem híján nem építhettek házat. Ott volt a dunai part, az agyag, így abból vájtak maguknak ún. partlakásokat. Sajnos, ezeket pontosan rekonstruálni már papíron sem tudjuk, mert a legutóbbi árvíz (1954. júl.) eltüntette. Csak a többi Duna menti partlakások (pl. Mosón vagy a Lajta melléke) alakjából és a mecsériek elbeszéléséből következtethetünk ezek formájára. Kb. 8 partlakás volt. Öt közülük csak egy hosszú, 4 m-es járattal, embermagasságú bejárattal, belül kiöblösödve. Vájtak polcokat, a kályhát agyagból pacskolták. A bejáratot csak télen fedték rossz ajtóval, rongyokkal. Ezek a kis kunyhók a talpraállás reményvárai voltak ideig-óráig, mert idővel átadták helyüket újabb reménykedőknek. Az utolsó partlakás-tulajdonosok Szarva János, 16 Arrabona 241