Arrabona - Múzeumi közlemények 15. (Győr, 1973)

Horváth I.: Horvátzsidány hiedelmei

3. ábra. Fratrovac erdő: a bjele vilék, ognjenik és fejetlen barátok lakóhelye Nagyon sietett, hogy tető alá kerüljön, mert ilyen esetben tető alá kellett menekülni. Ügy sietett, hogy a pajtájukba menekülhessen. Az elátkozott ognjeni elrepült mellette, hogy majdnem elsodorta. 23. El szokott jönni a puozuoj (sárkány), — ez olyan mese volt — és hogy viaskodni mentek vele. Mindenkit megevett. Hét feje volt. 24. Estefelé, amikor a nap lement, szokott repülni az ognjeni. Leányokhoz járt udvarolni. Amikor bement, szép legénnyé változott. 25. Valaki mesélte, hogy amikor magyar helyen szolgált, amikor a nap lenyugodott, tüzes csík szokott úszni a levegőben. Mintha teste is lett volna, mögötte meg tűz. Mi lesz ezzel? Leskelődött. Még nappal volt — még én is féltem, amikor mesélte. — Kétszer, háromszor megfordult a levegőben. Aztán leszállt egy tetőre. Meg akarta nézni, hogy mi az, de nem mert azonnal bemenni hozzájuk. Vacsora után elment. Bement és megkérdezte : — Nem égett el a házuk? Mert valami tüzes repült a házra. — Nekik nem. — Hol van a leányuk? — Bent van — mondják. — És ki van vele? Vagy egyedül van? — Nem, nincs egyedül! Egy szép legény van nála. De nem engedték be, hogy megnézze. Kíváncsi volt, hogy mi lesz. Rááldozta az éjszakát és figyelte a házat. Tíz óra körül abban a házban nagy világosság 175