Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Környei A.: A dunántúli Polgárszövetség 1919-ben
vádaskodó, bosszúvágytól lihegő kis ellenforradalmárt. 35 Ügy látszik, Tóbi nem kapta meg Sopron társadalmától ellenforradalmi szereplése jutalmát. Ha a várostól nem is, az ellenforradalom soproni pénzeszsákjától, minden ellenforradalmi megmozdulás és társulás finanszírozójától, a hadimilliomos Benkő Gézától kapott elismerő szavakat, aki Thurner polgármester fent idézett szavaira válaszolva kijelentette: „Ami Tóbi tanárnak Sopronban való szereplését illeti, mi meg voltunk elégedve azzal, s az ő álláspontjára helyezkedünk még ma is." 36 A kormányzattól talán elismerésként kinevezést kapott a Somogy megyei tanfelügyelőséghez, és ezzel 1919 végén Tóbi véglegesen eltűnik Sopron megye politikai színpadáról. 37 *** Ellenforradalmi politikus rövid pályafutását rajzoltuk itt fel. Első pillantásra látszik, hogy a történet főhőse jelentéktelen figura, s maga a történet sem nagyszabású. Valóban így is van. Itt csak Tóbi József életútjára, tevékenységére figyeltünk, s ez magában valóban kisszerű. A valóságban történetünk azonban nem önmagában mozgott, hanem a kor bonyolult dunántúli társadalmi harcai közepette sok más ellentmondással, harccal együtt. Ezek közé behelyezve az itt leírt politikai pályát, Tóbi személye is más megvilágításba kerül, jelentősége megnő. A Dunántúl azon városaiban, különösen Sopron megyében, amelyekben Tóbi megfordult, tevékenykedett, mint ahogyan ezt bevezetőnkben is említettük, jelentős volt a régi adminisztráció embereinek, a közalkalmazottak száma, hatalma és befolyása, így a forradalom helyi történetére is befolyással bírt ezek állásfoglalása, a körükben végzett politikai munka. S hogy ebben Tóbi szerepe nem volt jelentéktelen, csak két jelenséget említünk. A polgári demokratikus forradalom idején, mint az az itt leírt történetben szerepel, éppen Tóbi munkássága eredményeként a dunántúli közalkalmazottak jelentős része nem tudott a forradalommal együtt haladni, de még a kormánypolitika színvonalán sem progresszívvá válni. Ebben az időben ez a réteg a legtöbb városban a forradalmi események egyik legerősebb gátja lett. Az így előkészített talajon a későbbiekben is hamar politikai cselekvéssé érett az ellenforradalmi bujtogatás. A soproni közalkalmazottak zöme végig rosszindulatú érdektelenséggel nézte a Tanácsköztársaság harcait, időről időre ellenforradalmi kalandba is sikerült a Bécsből indult propagandának berángatni őket. így történt pl. a dunántúli vasutassztrájk idején is, amelyet Sopronban a közalkalmazottak is támogattak, és amelynek válságos óráiban éppen a soproni közalkalmazottak ellenforradalmi propagandával és pánikkeltéssel igyekeztek a soproni munkásság egységét megbontani. 38 A Tóbi-féle propagandának mindenképpen szerepe van az ilyen jelen35 Ditróy Nándor dr.-t felmentették. Sopronvármegye (1919) dec. 16. 36 L. 24. jegyzet, szept. 29. — Benkőnek mi is „köszönettel tartozunk". A hadimilliomos nem csinált titkot ellenforradalmárságából, különösen a fehér időkben nem; nyilatkozatai sok adattal szolgálnak a helytörténetírás számára, akárcsak az ő költségén, Mayer Géza megszédült (korábban baloldali) újságíró tollából, megjelent ellenforradalmi és piszkolódó, mégis sok adatot tartalmazó könyv (Vörösdúlás nálunk). 37 VKM. 163734/1919. B. XV. sz. dec. 20-i rendelet. GySmL:2. Az isk. iktatója. 587/1919. 38 L. : a kommün egész soproni irodalmát. — Soproni Vörös Üjság (1919) jún. 5. — Az irodalomhoz 1. : L. Nagy Zs. i. m„ Környei A., Sopron és környéke... i. h. Kocsis J., A Tanácsköztársaság és a Soproni Szemle. SSz (1969) 1. sz. — L. még e cikkünk 1. sz. jegyzetét. 432
