Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Környei A.: A dunántúli Polgárszövetség 1919-ben

Megyünk. A katonák nincsenek egészen megelégedve a sima elintézéssel legalább egyet szerettek volna odaütni, — azt mondják ... Minden piszkos ellenforradalmár féreggel így kellene elbánni."

31 Tóbi beváltotta a katonáknak tett ígéretét, sürgősen elhagyta a várost, és nem is tért vissza. Legalábbis addig nem, amíg ez számára veszélyt jelentett, amíg a városban és az országban a forradalom volt az úr. Nemcsak Sopronból, az országból is kifutott. A Soproni Hírlap szerint a szegedi ellenkormánynál keresett menedéket.

32 A Tanácsköztársaság bukása után Tóbi József ismét megjelent városunkban. Ellenforradalmi „hős"-höz, „mártír"-hoz méltóan azonnal megkezdte a személyére szabott ellenforradalmi feladat ellátását. Felvette a kapcsolatot volt elvbarátaival és az ellenforradalom megszilárdításának primer teendői, az ellenség, a forradalmárok üldözése terén mindnyájuk között élen járt. Állandó besúgója volt a fehérterror soproni erős emberének, Bozó Pál ezredesnek, de ezzel sem elégedve meg Sopron és Siófok között valóságos ingajáratot teljesítve szaladgál a fő vezérségre feljelentéseivel.

33 Tóbi a bosszúban és a terror erőszakolásában nem ismert határt. Bevádolta Siófokon Thurner polgármestert is, azt a politikust, aki Tóbi ellenforradalmi karrierjéhez a közalkalmazottak közötti propagandát engedélyezve lehetőséget adott. Vádja nem hangzik egybe a többi ellenforradalmár Thurnert piszkoló vádjával, nem a forradalmak alatti magatartása miatt marasztalja el, hiszen erről, távollétében nem is tudott, hanem azzal vádolja, hogy „nem támogatja az új rendet". Magyarul: hogy nem áll be a kurzus uszítói, a forradalmi cselekedetek megtorlói közé, sőt, uram bocsa', nem huny szemet az ellenforradalom túlkapásai, a székely dandár rablásai, erőszakoskodásai felett, azok ellen felemeli a szavát. Thurner a városi törvényhatósági bizottság közgyűlése előtt nagy beszédben válaszolt a jobboldal összes vádjára, igazolta a forradalmak alatt tanúsított magatartását, és ebben a beszédében nem is foglalkozik érdemben Tóbi vádjaival, illetve azok visszautasításával. Csupán Tóbi bemutatására szorítkozik: „aki már minden pártot végigszolgált a biztos érvényesülés reményében." Visszautasítja Tóbi közreműködését a polgári rend gyors megszilárdításában, bebizonyítja, hogy Tóbi ilyen javaslata nem egyéb fontoskodásnál és mások politikai érdemeinek kisajátításánál.

34 Igazgatóját, dr. Ditróy Nándort is feljelentette. A soproni törvényszék ellenforradalmi ötös tanácsa előtt lefolytatott perben Tóbi szerepelt magánvádlóként. A per tanúvallomásaiból már idéztünk. Ditróyt a Tóbi által felhozott öszszes vád alól felmentik, s az ítélet, legalábbis a lehetőségekhez mérten a még mindig progresszív „Sopronvármegye" tálalásában, megbélyegzi az alaptalanul 31 (B'L): Tóbit kiutasítottuk Sopronból. Soproni Tükör (1919) márc. 2. (Kiemelések az eredetiben.) — Tóbi József Sopronban. Sopronvármegye 1919. febr. 26. — Soproni Hírlap (1919) szept. 26. — Sopronvármegye 1919. dec. 16. — A rábízott értékekért egyébként Tóbi nem vállalta a felelősséget. GySmL:2. Felsőkeresk. isk. iktatója. 534/1919. 32 Soproni Hírlap (1919) szept. 26. — A hírt igazolni látszik Tóbi kapcsolata a siófoki fővezérséggel. 33 Tóbi tanári állása elfoglalása után többször kért szabadságot, mert Siófokra, a fővezérséghez utazik. GySmL:2. Az iskola iktatója 488. és 495/1919. — Uo. városi közgyűlési jegyzőkönyvek. 1919. szept. 27. 34 Thurner önigazoló beszéde a törvényhatósági bizottság előtt. GySmL:2. Közgyűlési jkv. 1919. szept. 27. és 29. 431