Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Környei A.: A dunántúli Polgárszövetség 1919-ben

A Lovászy pénzén több ezer példányban kinyomtatott röplap érdekes, világos ellenforradalmi ideológiát és szervezetet propagál. Alábbiakban teljes terjedelmében idézzük: „Dunántúli Polgárszövetség. Dunántúl Népe! Ti, akik imádjátok az Istent, kettős kereszttel ellátott templomokban, ti, akiknek az érckakas hirdeti templomok tornyán azt, hogy meg ne tagadjátok hiteteket, ti, akiknek a kettőstábla van templomotok ormán, emelkedjetek ki a köznapi gondolkodásból, hogy egymást megértve, egymással összefogva, tegyétek egymást boldoggá. Ébredjetek fel, emeljétek fel szavatokat és karotokat és a szeretetben összeforrva, mentsük meg hazánkat, mentsük meg tűzhelyünket s mentsük meg hitünket. Nagy megpróbáltatásokon mentünk már keresztül, küzdöttünk tatárral, küzdöttünk törökkel és a Nyugat oltalmazása volt a magyar nemzetnek világtörténelmi missziója, s mégis idegen országtól reánk rakott nyűg, járom és gyűlölet volt bérünk. De nem vesztünk el. Most is válságos perceket élünk, mindenfelől éhes farkasként esnek ránk és el akarják venni hazánkat, ezt a sok vérrel és verejtékkel megöntözött drága földünket. Ránkesik az oláh, a cseh, a szerb, hogy koldusbotra juttasson bennünket. Hát engedhetjük-e ezt? Nem. Ha ezer év viharát, szenvedését átéltük ezen a földön, tovább is élni akarunk ! Azonban nemcsak a cseh, nemcsak a szerb, nemcsak az oláh a mi ellenségünk, hanem magunk vagyunk mi magunknak a legnagyobb ellenségei, legnagyobb ellensége a magyar a magyarnak. A régi átok, a magyarság régi rákfenéje őröl meg bennünket és dob oda most is ellenségeink karmai közé. Pártoskódunk, villogunk, ahelyett, hogy összefognánk. Ez az oka annak, hogy az országban illetéktelen tényezők ragadhatják magukhoz a hatalmat, akik eszközeikben nem válogatva, saját hatalmuk érvényesítésére mindent felhasználva a népet saját szekerük tolására befogva beszélnek a nemzet nevében, és közben az országot a tönk szélére juttatják. A kormány tehetetlen, nincs hatalma, hogy bent az országban rendet teremtsen, hogy a külfölddel szemben tudná akaratát érvényesíteni, és a magyarság és az ország érdekeit megvédeni. Nem csoda, ha kutyába sem vesznek bennünket, hiszen nincs parlamentünk, nincs nemzetgyűlésünk ; a kormány mögött nem áll a nép rétege, amelyre támaszkodhatnék. Kinek a nevében beszél, kinek a nevében tesz a kormány? A nép névében néni beszélhet. Jól tudják ezt a külföldön is, ezért nem állnak velünk szóba, és nem is fognak mindaddig szóba állni, amíg rendes állapotokat nem teremtünk. Németország is átesett a forradalom krízisén, azonban ott már megejtették a választásokat, összeül a parlament, a parlament pedig fog a maga kebeléből olyan kormányt alakítani, amely a nép széles rétegeire támaszkodva, bent rendet tud teremteni, s kifelé is meg tudja az ország érdekeit védeni. Nálunk azonban napról napra süllyedünk a mocsárba, és a forradalom nagyszerű vívmányait konjunktúrapolitikusok szétzüllesztik, az országot pedig a tönk szélére juttatják. Ezeknek az illetéktelen tényezőknek köszönhetjük azt, hogy országunkat rablók árasztották el, s mindent közprédává tesznek; javainkat elrabolják, testvérein424