Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Környei A.: A dunántúli Polgárszövetség 1919-ben

két megbotozzák, asszonyainkat, leányainkat megbecstelenítik. És mi ezt nézzük; mert leláncolt titánok vagyunk; mert engedtük, mint a tetveket, a sehonnai bitang gazembereket rajtunk elhatalmasodni, akik megmételyezték nemzeti és társadalmi életünket, meg akarják semmisíteni vallásunkat, közprédává akarják tenni vérrel, verejtékkel megszerzett vagyonunkat. Szétzüllesztették hadseregünket, amely félvilággal felvette a harcot. Ötödféléven át nem tudtuk, hogy miért harcolunk — mondta elkeseredetten egy huszár közlegényünk — most tudnánk, hogy miért küzdünk és visszarendeltek a csehek elől bennünket. Uraim, jöjjenek, vezessenek bennünket. Mint a rablókat, fogjuk a csőcseléket a csehet és az oláht kiverni az országból. Hát nem hazaárulás, nem aljasság, nem becstelenség volt-e a hadsereg szétzüllesztése? S még ez se elég. ígérnek, ajándékoznak Magyarország testéből őrült emberek boldognak, boldogtalannak, mint a rablott zsákmányból. Senkit meg nem kérdeznek, hogy szabad-e. De ezért számolni és felelni fognak, mert számolni és felelni kell. Örült szobatudósok fejükbe vették, hogy Magyarországon a megyei rendszert el kell törülni és a megyék helyébe 20—22 kantonra akarják az országot felosztani. ígérnek fűt-fát; nem tudnak a nemzetiségek annyit kérni, amit túl ne licitálnának. Tudjuk pl., hogy a német néptanácsok csak kulturális autonómiát kérteik, de a nemzetiségi miniszter olyanokat ígért, amiről nem is álmodtak. Sőt, amikor a német néptanácsok részéről a német üggyel foglalkozó egyén az autonómián enyhíteni akart, nem engedték meg. Valóságos licitáció, de olyan licitáció, amikor a gazda maga hajtja fel az árt. — Gazda? — A gazda a magyar nép ! — De nálunk úgy van : fogadd be a tótot, az lesz a gazda. Ki az, aki a magyar nép nevében merészel ennyi gazságot elkövetni; ki az, aki a nemzet vérrel szerzett földjét osztogatni meri; ki az, aki miatt magyarok földönfutókká és üldözöttekké válnak? Elég volt eddig ! Eddig és ne tovább ! Rendet akarunk ! De nem olyan rendet, amilyent Pesten csinálnak, ahol hadügyminisztert letesznek, hadügyminisztert felültetnek; kabinetet alakítanak, .kabinetet buktatnak; minisztert kirúgnak, minisztert kineveznek. — De ki, vagy kik? — A magyar nép? A nemzet? — Dehogy. A magyar nép a vidéken van, a magyar nép a falu népe, a magyar nép a józan középosztály. A magyar nép hozzájárulása nélkül a törvény nem lehet törvény, a magyar nép hozzájárulása nélkül nem lehet Magyarországot törvényesen felosztani! De hát hol a magyar nép, hol a polgárság, amely vérrel, verejtékkel szerezte ezt a földet? Engedhetjük-e, hogy mint a kullancs kapaszkodjanak a bőrünkbe, szívják a vérünket és tehetetlenekké tegyenek bennünket? Nem! És nem is fogjuk engedni, mert akkor saját hazánk rabszolgái leszünk. Fogjunk most össze; veszély idején nem szabad a nemzetnek szétszakadnia, mert a nemzetegység eszméje felül áll minden eszmén. Éltünk mi már szomorú időket máskor is ; amikor úgy látszott, hogy az élet megdermedett a haza gyermekeiben, s úgy látszott, hogy hazánk végperceit éli, de a magyarok Istene, aki annyi vihar közepette védőszárnyai alá vett bennünket, nem hagyott el teljesen. Tegyünk szent fogadalmat, hogy hazánk helyreállítására fogunk minden erőnkkél, minden igyekezetünkkel törekedni Az igaz ügyért harcolni még akkor is kötelesség, amikor a sikerre semmi remény nincs. Mindannyiszor a haza érdekeit szolgáljuk, valahányszor becsületesen, híven teljesítjük minden kötéles425