Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Környei A.: A dunántúli Polgárszövetség 1919-ben
hangú, terjedelmes cikkben szentel figyelmet Tóbi munkásságának, amelyben kimondja: „Ágyúval nem szokás verebekre lőni, de azért figyelmeztetjük elvtársainkat és mindenkit, akit illet, hogy ahol Tóbyka föltűnik a láthatáron, kössenek erélyesen útilaput a talpára." 13 A Munkástanács idézett cikke erélyesen fellép Tóbival szemben, ugyanakkor azonban őt még mindig Márkus eszközének, gyenge figurának ábrázolja. Ebben nem volt igaza a cikknek. Tóbi ekkor már önállósította magát, sőt soproni gazdái, Márkus és Meiszner feje fölé nőtt. Az agitációt fél Dunántúlra kiterjesztette. Járt Szombathelyen, Kőszegen, Pápán, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Kaposváron, és az ő „érdeme", hogy a Dunántúlon nem sikerült ekkor a közalkalmazottak progresszív irányú megszervezése. 1 '' 1 S a szervezésben már nem elégszik meg csak a közalkalmazottak közt folytatott propagandával: az egész polgári középosztály egy táborba tömörítése a célja. Erre a Munkástanács cikke is felhívja a figyelmet. Az országos politika harcosa akart lenni, f elcsapott a Lovászy-féle Polgárszövetség dunántúli vezérének. A közalkalmazottak ellenforradalmi mozgalma és Tóbi szereplése kezdettől Lovászy irányát követte, és élvezte az akkor még kormányon levő Lovászyfrakció támogatását. Lovászy a kormányból való kiválása után, 1918. december 29-én megalakította a Polgárszövetséget. Programja az eddigi pártcsoportosulásoktól függetlenül megszervezni a polgári réteget, és egységes cselekedetre felkészíteni. A polgárszövetség az egyik legnagyobb szabású és legsikeresebb kísérlet volt az időben arra, hogy a jobboldali polgárság kiragadja a forradalmi kezdeményezést a munkásosztály kezéből, az osztályharc kiéleződésének első jelensége, az ellenforradalom első sikereket elért támadása volt. 15 Tóbi élénk kapcsolatban állott a Polgárszövetség vezetőivel, Lovászyval, Juhász Nagy Sándorral, Ábrahám Dezsővel, Vass Jánossal és a szövetség titkárával, Fábián Sándorral. Lovászy még minisztersége idején hosszú szabadságot és pénzt biztosított Tóbinak a propagandára. 16 Tóbi teljes energiájával igyekezett megfelelni a feladatnak, összekapcsolta a közalkalmazottak és a Polgárszövetség szervezését, s ebben eddigi pártfogóit: Márkust és Meisznert segítőkül, mintegy saját megbízottaiként használta fel. önálló politikai cselekedetre szánta el magát (természetesen a Polgárszövetség szervezeti és ideológiai keretein belül maradva), „Dunántúl Népe!" címmel politikai röpiratot írt, azt Sopronban kinyomtatta, és széles körben terjesztette. Személyesen, postán, Sopronban Meiszner Ernő, Kaposvárott Bíró Lajos és Pongrácz Károly iskolaigazgaták, valamint Reichard Béla katonatiszt útján.) 17 13 Uo. Bors László cikke: Tóbyka — tanárka. 14 Somogyi Hírlap (1919) febr. 13., 15. — Zala (1919) febr. 15. — Vasmegyei Hírlap (1919) febr. 15. — Népszava (1919) febr. 14., 15., 16. 15 Népszava (1919) jan. 12. — L. : Hajdú T., Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Bp. (1968). Kossuth. 244., 253., 260. o. 16 Vasmegyei Hírlap (1919) febr. 15. — Népszava (1919) febr. 15., 16. — Zala (1919) febr. 15. — Később, elfogatásakor leveleket találtak nála a nevezett politikusoktól. — Lovászy Tóbi kihallgatásakor nem akart a szabadságolásról és a propagandapénzről tudni, ahogy azt Tóbi vallomásának igazát bizonyítják a soproni kereskedelmi iskolához a minisztériumból érkezett levelek és táviratok is. L. GySmL:2. Felsőkeresk. isk. iktatója (1. 8. sz. jegyzet). 17 Somogyi Hírlap (1919) febr. 13., 15. — Vasmegyei Hírlap (1919) febr. 15. — Népszava (1919) febr. 15. — Magyarság (1919) febr. 15. — L.: Gergely J., Keresztényszocialisták a polgári demokratikus forradalomban. Történelmi Szemle (1969) 46. o. 423
