Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

hogy a többes szavazati jognak javaslatként való előterjesztése esetén azonnal hirdesse ki a magyarországi munkásságnak politikai tömegsztrájkját."

48 Az általános politikai légkör tehát meglehetősen feszült volt ebben a periódusban, és az enyhülést legkevésbé sem szolgálták azok a korteshadjáratok s egyéb manipulációk, amelyek a városi és községi képviselő-választásokat megelőző hetekben még inkább növelték az uralkodó osztály és a munkásság közti ellentéteket. Győrött is újból olyan személyek jutottak mandátumokhoz, akik — néhány kivételtől eltekintve — közismertek voltak antiliberális, népellenes magatartásukról. A választások utáni fejlemények sorában azonban a meglepetés erejével hatott, legalábbis a kívülállók számára az a fordulat, hogy a győri 48-as függetlenségi (tulajdonképpen koalíciós) párt tisztikara lemondott megbízatásáról, több valóban függetlenségi érzelmű, józanul gondolkodó polgár pedig előzetes bejelentés nélkül kilépett a koalícióból. A helyzetet jobban ismerő szociáldemokrata vezetőket persze nem érték váratlanul ezek az események, hiszen jól tudták, hogy a koalíciós párton belül dúló hatalmi versengések, torzsalkodások és antiszemita irányzatok előbb-utóbb fel fogják bomlasztani az amúgy sem szilárd alapokra támaszkodó pártegységet. Barsi József felelős szerkesztő ezzel kapcsolatosan a következőket írta vezércikkében : „Tudtuk, hogy a koalíció megteremti a reakciót és ki fogja nyitni a legelfogultabb polgárnak is a szemét. Tudtuk, hogy a fejlődés folyamával ki kell alakulnia egy radikális pártnak, mely nem a nép ellen, a feudális osztály érdekében, hanem a nép mellett, a feudális osztály népet pusztító és országot tönkretevő politikája ellen fog harcolni. Ennek a fejlődésnek az előjele itt van, és ezt a fejlődést siettetni fogja a megalkuvást nem ismerő szociáldemokrata párt és az osztálytudatos forradalmi munkásság."

49 Az említett bomlási jelenségek kétségtelenül a biztató momentumok közé tartoztak, de a polgári radikalizmus pártszervezeti kereteinek kialakulására irányuló elképzelések ekkor még nagyon koraiak, inkább optimista kívánságok voltak. 1908 elején ugyanis a politikai helyzet bonyolultsága, belső ellentétekkel való telítettsége és reakciós jellege meddőségre ítélte volna az ilyen törekvéseket. A felsőbb utasításra Győrött újjászervezett 48-as függetlenségi párt összetétele és jelszavai is arról tanúskodtak, hogy a kormány minden eszközzel — ha kell, a legfondorlatosabb módszerek alkalmazásával — meg akarja hiúsítani a haladó szellemű mozgalmak kibontakozását. Nem véletlen, hogy a szociáldemokrata párt helyi szervezete március 2-ára népgyűlést hívott össze a Nádor szállóba. A napirenden ugyanis a kormány által tervbe vett házszabály-revízió ügye szerepelt elsősorban, amely lényegében a szólásszabadság korlátozását kívánta bevezetni a parlament további munkájában. Flock Sándor elnök üdvözlő szavai után, Tatai Gyula egyórás beszédben ismertette a nagyszámú hallgatósággal a magyar nép és nemzet ellen irányuló újabb merénylet igazi hátterét és célkitűzéseit. Határozati javaslatát, amelyben elítélte a házszabály-revíziót, és tiltakozott az ellen, hogy a mostani parlament a jövő országgyűlés szólásszabadságának kérdésében döntést hozzon, a jelenlevők egyhangúan elfogadták. A beszéd elhangzása után Andorka Sándor bírálta éles szavakkal a koalíciót, majd Fried Jenő 48 MMTVD 4. k. 50—51. 19 Na (1908) 9. sz. 415