Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

adott volna arra, hogy a jelentős létszámban készenlétbe helyezett karhatalmi alakulatok, katonai egységek — provokálások címén — alapot találjanak a beavatkozásra, a tömeges megmozdulás szétverésére. A Népakarat a rendkívüli eseményről — többek között — az alábbiakat írta : „Impozáns volt nézni azt a hatalmas tömeget, amely Győr város különböző utcáin felvonulva haladt a gabonatérre, ahol elvtársaink a tüntetés után népgyűlést tartottak, az általános titkos választói jog napirenddel. Tatai elvtárs volt a napirend előadója, aki hatalmas beszédében ismertette a nagy nap jelentőségét és az általános titkos választói jognak szükségességét. Történelmi tényekkel igazolta, hogy ez a harc nem új keletű, hanem az emberiség jogai kiküzdésének folytatólagos és természetszerű folyománya, mely korszakról korszakra mindig megismétlődött az elnyomottak táborában, amikor a nép jogainak kiterjesztéséről volt szó. — És a nép ezen küzdelmében egyre világosabban az a vezető eszme domborul ki, hogy minden embernek egyaránt joga van az élethez, azért mert él, azért, mert ember. — A nép jogaiért folyó küzdelemben az első lépés az, hogy a nép vágyait és szükségleteit szabadon kifejezhesse, és hogy a közügyek elintézésében az ő érdeke, az ő akarata érvényesüljön. — Ennek áll útjában az osztályparlament, s azért van szükségünk az általános titkos választói jogra, hogy ennek segítségével megtörjük az osztályparlament ez irányban való ellentállását."

36 A rendőrségi jelentés szerint is legalább 3000 főnyi létszámmal felvonult hallgatóság Tatai Gyula beszéde után határozati javaslatot fogadott el, amely a választójogi reform követelésén kívül az előadó által felsorakoztatott érveket, indokokat is részletesen tartalmazta. A demonstráció valóban ünnepi keretek közt folyt le, amelyben nem csekély része volt annak a körülménynek is, hogy a liberálisan gondolkodó nagy- és kiskereskedők, a vendéglősök és kávésok délben bezárták üzleteiket. A népgyűlés kapcsán különösebb incidensek nem történtek (ezt a rendőrhatósági jelentés is megerősítette), de a polgármesternek a főispánhoz felterjesztett tájékoztatójában az alábbiak olvashatók: „Felötlő mozzanat volt a tűzoltóság egy tűzesethez való kivonulása, mely a győrszigeti híd előtt a menetet ketté szakította, és pár pillanatra megzavarta, továbbá a fűtőháznál álló lokomotív néhány percig tartó sistergése, mely a népgyűlést nyugtalanította. Ugyanis a munkásság mindkettőt ellentüntető demonstrációnak tekintette, s ez utóbbit zúgással és fütyüléssel fogadta."

37 Ezekből a sorokból arra lehet következtetni, hogy mégsem teljesen simán mentek a dolgok. A munkásság agresszívebb fellépésének azonban nem lett volna értelme, hiszen a már említett, a helyszínre kivezényelt alakulatokon kívül, ebben az időszakban — kormányzati utasításra — a nagyobb gyárakban, üzemekben állandó készültségi egységek voltak elhelyezve, a rend biztosítása, a munka folyamatossága céljából. Részben talán ennek a körülménynek volt tulajdonítható az is, hogy a cipészsegédek és gyufagyári munkások sztrájktárgyalásaiban, egyezkedési kísérleteiben továbbra sem volt előrehaladás észlelhető, sőt a munkaadók olyannyira merev álláspontra helyezkedtek, hogy végülis elbocsátásokkal válaszoltak a követelésekre. A gyufagyári sztrájk mindenesetre így is csak október 16-án ért véget. 36 Na (1907) 42. sz. 37 GySmL:l Főispáni iratok. 21/1907. biz. 411