Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)

alkalommal más témaköröket is érintettek (pl. a munkásság tűrhetetlen gazdasági nyomora, a munkakörülmények javítása, a politikai jogfosztottság, a polgári sajtó alaptalan támadásai, a Népszava terjesztésének szükségessége stb.), de a súlyponti kérdést a választói jog reformja jelentette, és valamennyi gyűlés hallgatósága az október 10-i munkaszüneti nappal kapcsolatban is határozati javaslatot fogadott el.

34 Szeptember végére különben a Back-malomban történt tűzvész vizsgálati eljárása is befejeződött anélkül, hogy a volt sztrájkoló munkások állítólagos „üzelmeivel" összefüggésben konkrét bizonyítékok kerültek volna napfényre. A helyzet inkább az volt, hogy a hatósági jelentések a felelősség kérdését agyonhallgatták, a polgári lapok pedig a halálos áldozatok hozzátartozói részére küldött adományokkal foglalkozva, a lakosság megértő támogatásáról, valamint az orvosok és tűzoltók odaadó munkájáról közöltek elismerő sorokat. Arról persze semmit sem írtak, hogy a milliomos malomtulajdonos 3 napi felmondási idő kifizetésével összes munkásait elbocsátotta azzal az indokolással, hogy a tervbe vett új malomépület elkészültéig, illetve üzembe helyezéséig még szerződéses hivatalnokainak járandóságait sem tudja biztosítani. Október első napjaiban egyébként már igen élénk mozgolódás volt Győrött is tapasztalható a 10-re kitűzött országos politikai sztrájk és tömegtüntetés előkészületeivel kapcsolatban. Nemcsak a helyi munkáslap hasábjain, hanem röpiratok formájában is felhívások jelentek meg „Győr város szabadságszerető népéhez!" címezve, amelyekben a párt és a munkásosztály a kereskedők, iparosok, haladó szellemű polgárok támogatását, aktív részvételét kérték a munkásság nagy demonstrációjához. A szakszervezetek ugyanakkor — az MSZDP helyi szervezetének irányítása mellett lázas tevékenységet fejtettek ki a felvonulás rendjének és technikai előfeltételeinek biztosítása érdekében. Az organizálás munkája nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen a bizalmas jellegű kormányzati utasítások és karhatalmi intézkedések minden úton-módon, a legszigorúbb hangú fenyegetésekkel próbálták a munkásosztály országosan kibontakozó megmozdulásának arányait csökkenteni.

35 Még feszültebbé tette lokális viszonylatban a légkört az a körülmény, hogy október 7-én a győri cipészsegédek (kb. 80—100-an), két nappal később (tehát éppen a tüntetés előestéjén) pedig a gyufagyári munkások — összesen 223^an — sztrájkba léptek. A cipészsegédek elsősorban bérezési sérelmek miatt szüntették be a munkát, és a Csukli-féle vendéglőben ütötték fel sztrájktanyájukat. Más volt a helyzet a Gyufagyárban, ahol a munkások a durva, sőt kegyetlen bánásmód folytán hagyták ott szerszámaikat, munkapadjaikat. A vállalat tulajdonosának rokonai közül ugyanis két munkavezető (Perl Jakab és Neubauer Géza) nemegyszer tettlegesen bántalmazta a dolgozókat és több alkalommal 6—8 koronát is levont silány keresetükből. A sztrájkolok kijelentették, hogy addig nem állnak munkába, amíg az igazgatóság ezt a két munkásnyúzó vezetőt el nem távolítja a gyár kötelékéből. A tulajdonos, Neubauer Izidor hallani sem akart erről, sőt úgy nyilatkozott, hogy inkább üzemen kívül helyezi a vállalatot, mintsem teljesítse a munkásság ilyen irányú követelését. Ebben a túlfűtött hangulatban került sor az október 10-i nagy tüntető felvonulásra és népgyűlésre anélkül azonban, hogy a szervezett munkásság okot 34 GySmL:l Győr sz. kir. város tanácsának iratai. 1434/1908. 35 MMTVD 3. k. 561—62. 410