Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)
birtokos osztály az oka, és az az egyoldalú nemzetellenes politika, amelyet a kormány még mindig folytat." fi Ugyanez a Lippay Zoltán különben január második felében más vonatkozásokban is felhívta magára a figyelmet liberális szellemtől áthatott állásfoglalásával, úgyannyira, hogy a győri munkásság lapja is jóleső érzésként könyvelte el „a polgári elemek, a tízezer holdak urainak osztályába tartozó, önérzetes és modern felfogású" nagybirtokosnak a földnép védelmében tanúsított bátor kiállását. Győr vármegye törvényhatósági bizottsága ugyanis Fejér, Ternes, Vas és Zala vármegyék mezőgazdasági reformokat sürgető feliratait — véleményezés céljából — átküldte a Győrvármegyei Gazdasági Egyesületnek, mely a jelentés elkészítésére Lippay Zoltánt kérte fel. Az említett megyei feliratok az alábbi javaslatokat tartalmazták: 1. Az egyesülési ügy törvényhozásilag rendeztessék. 2. Mielőtt ez megtörténhetnék, e tárgyban kormányrendelet intézkedjék, különösen az állandó viszszaélések forrását képező Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének feloszlatása iránt. 3. Mielőbb sztrájktörvényt kellene életbe léptetni. 4. A katonaság aratás idején ne csak a rendbontók megfékezésére, hanem a munkabeszüntetők helyettesítésére is felhasználható legyen. 7 A január 24-én beterjesztett jelentés nagy meglepetést keltett város- és megyeszerte, mivel az erősen konzervatív, sőt népellenes javaslatokra nem a várt és óhajtott szakvéleményezést vette kézhez a törvényhatósági bizottság. Lippay Zoltán tanulmánynak is beillő részletes válaszában ugyanis lényegében a következőket fejtette ki: a földmunkások mozgalmát erőszakos eszközökkel és rendszabályokkal nem lehet elfojtani, mivel ezek a mozgalmak nem az agitátorok izgatásaiból erednek, hanem abból a fejlődési szükségszerűségből, hogy a munkásosztály is ki akarja vívni szabadságát, és jól felfogott érdekeinek megfelelően kívánja javítani gazdasági és társadalmi helyzetét; a szakszervezeti mozgalom betiltása vagy a földmunkásszövetség feloszlatása mindenképpen elhibázott intézkedés lenne; sztrájktörvény alkotása helyett inkább a kormánytól független döntőbíráskodást kellene bevezetni a munkaadók és munkavállalók közti vitás kérdések tisztázásáfa, de ez az új intézmény is csak úgy tudna az igazság és méltányosság kölcsönösségi elvei alapján működni, ha az állam elismeri a sztrájkot a dolgozó osztály jogos önvédelmi tömegmozgalmának; a katonaságnak az aratási munkákba való bevonását csak oly értelemben lehetne helyeselni, hogy ilyen módon az improduktív tevékenységet végző, fegyveres szolgálatra behívottak közül is keresethez juthatnának azok, akik a mezőgazdasági munkákban jártasak. 8 A jelentést a Győrvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmánya általánosságban elfogadta, jelentősebb változtatást csak annyiban eszközölt, hogy a mezőgazdasági sztrájkokkal, mint az állami lét fennállását különösen veszélyeztető mozgalmakkal kapcsolatban feleslegesnek nyilvánította a külön állásfoglalást. Ezeket jogilag lehetetleneknek minősítette. Nem ilyen álláspontra helyezkedett azonban Győr vármegye törvényhatósági bizottsága, amely annyit leszögezett ugyan a képviselőházhoz intézett felterjesztésében, hogy „kénytelenek vagyunk a modern korszellem által követelt korlátok között a már-már elfajuló mezőgazdasági munkásbajok némi orvoslása 6 Na (1907) 1. sz. 7 Lippay Z., Egyesülési jog. Sztrájk Törvény. Arató katonák. Győr, 1907. 8. 8 Na (1907) 5. sz. és Lippay Z. i. m. 9—16. 395
