Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (3.)
iránt intézkedéseket kérelmezni", lényegében mégis csatlakozott a többi vármegye feliratához, amikor az egyesülési és gyülekezési jog törvényileg történő szabályozását, megfelelő sztrájktörvény alkotását és a katonaságnak az aratási munkálatokhoz való kirendelésével kapcsolatban, a honvédelmi miniszter intézkedését kérte. 9 Időközben azonban más olyan események is történtek a megyeszékhely területén, amelyek szorosan kapcsolódnak az első negyedév mozgalmi tevékenységének krónikájához. Elsősorban ama fejleményekről kell említést tenni, amelyek negatív jellegük ellenére is még nagyobb elszántságra, az agitációs és szervezkedési munka további fokozására késztették a győri és Győr környéki munkásságot. Az ipari üzemekben kialakult rossz és tarthatatlan munkakörülmények sok vita tárgyát képezték, és nem egy alkalommal szolgáltak bérharcok, munkabeszüntetések indítóokául. A győrszigeti Kohn Olajgyárban uralkodó embertelen állapotokról azonban kevés szó hangzott el, éppen ezért az egyik munkás —• Pátka Mihály — ,,A gyár rabszolgái" címmel vers formájában fejezte ki a saját és dolgozótársai elkeseredését, hogy felhívja az igazgatóság figyelmét a sérelmek mielőbbi orvoslására. A válasz azonban a munkakörülmények javítása helyett az elbocsátás volt, mely lépés nem csekély felháborodást váltott ki a munkások köreiben, főleg azután, hogy Pátka Mihály „Nyílt levél"-ben — többek között — az alábbiakat adta a Népakarat olvasótáborának tudomására: „Győrött talán egyetlenegy gyárban sincsenek a munkások annyi kellemetlenségnek kitéve, mint éppen a Kóhn Olajgyárban. Tapasztalhatták számtalan esetben, hogy a munkásoknak reggelizés és vacsorázás közben mennyi piszkot kell ételeikkel megenniük, mert nincs módjukban magukat evés előtt megtisztogatni, és mert sajnálnak tőlük egy félórai pihenőidőt. — A munkások különösen télen amiatt vannak kitéve a legtöbb betegségnek, mert ebédidő alkalmával izzadt testtel kénytelenek kimenni az utcára dohányozni. — Három év alatt a magyar kir. iparfelügyelő urat egyszer sem láttam a gyár belsejében, holott elkelne, ha szóvá tenné azt a szibériai állapotban levő folyosót, amelyen a munkásoknak mezítelen testtel kell végigmenniük, ha az öltözőből a gyár belsejébe mennek és viszont." Barsi József, a lap szerkesztője ehhez csak annyit fűzött még kommentárképpen, hogy „ott, ahol egy ártatlan verstől annyira megijednek, mint az olajgyárban, bizonyára egyéb, nyomósabb okok vannak és szolgálnak a munkások fellazítására." 10 Február 2-án megalakult az Építőiparosok Győri Szövetsége. A hír egymagában véve nem lett volna meglepő, még kevésbé felháborító, hiszen a munkaadók is jogosan szervezkedhettek, és a megalakulást megelőző propaganda jeligéje („tisztességes iparos szervezetlen iparossal, gyárossal vagy szállítóval nem dolgoztat!") is megtévesztő volt, az egész akció igazi céljait illetően. Amikor azonban az alapszabályok részletes rendelkezései nyilvánosságra kerültek, nem lehetett vitás, hogy ennek a szervezkedésnek az a tulajdonképpeni rendeltetése, hogy megtörje a szervezett szocialista munkások hatalmát, lehetetlenné tegye a szakszervezeteket. A szövetség végrehajtó bizottságának hatáskörére vonatkozó szakaszok pl. a következőket tartalmazták: a végrehajtó bizottság dönt afelett, hogy a mun9 GySmL:l Győr vármegye alispáni iratai. 2649/1907. 10 Na (1907) 5. sz. 396
