Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában

az intézmény fennmaradását indokló reális társadalmi igényeket legalább anynyira, mint az alig 3—4 %-nyi, nagybirtokos-, nagyiparos-, nagykereskedőszülőktől származó növendék, vagy akár az ugyancsak ide beíratott fiatal József főherceg. A gimnázium szigorúan egyházias fegyelmet tart: a városban gondosan ellenőrzött szállásadók kiterjedt hálózatát hozza létre a nem helybeli diákjai számára, akiket csak itt, vagy az 1906-ban létesített katolikus internátusban, illetőleg az árvaház vagy az ugyancsak katolikus tanítóképző konviktusában enged szállásolni. Ez az egyházias fegyelem és az ezzel biztosított konzervatív világnézet (mely azonban jól összefér 1914-től a cserkészcsapat vagy az ifjúsági csónakázóegylet megszervezésével) teszi érthetővé, hogy még a város zsidó nagykereskedői (König, Schreiber, Keppich, Unger) is ide tesznek jelentős alapítványokat.

3 A bencésekéhez képest a XVIII. század végén alapított győri evangélikus algimnázium a 60-as években évi átlagban 61, jelentős részben felvidéki, Győrbe magyar szóra küldött német és szlovák tanulójával már jelentéktelen intézmény, mely azután 1884-ben (talán az újvárosi evangélikus magyar kispolgárság hanyatlásával is összefüggésben) meg is szűnik, és beolvad a soproni evangélikus kollégiumba.

4 3. Nem kisebb — sőt fejlődési ütemét tekintve éppen hogy nagyobb — jelentőségre tesz szert, megfelelően a város polgárosodása által felvetett különleges társadalmi igényeknek, a győri reáliskola. Az abszolutizmus korában az ún. főelemi, a „normális oskola" IV. osztályának bázisán 2, majd a következő tanévben 3 osztályúvá kifejlesztett, kifejezetten katolikus egyházi iskolatípus Győrben 1860-tól kapott nyilvánossági jelleget és jelentős városi támogatást; 1870-ben már a város vette át. Tanulóinak száma az 1867. évi 86-ról már 1873-ban 204-re emelkedett, 1873—74-től pedig 8 osztályos, és állami főreáliskolává alakult, melyhez azonban a város továbbra is biztosította jelentős anyagi támogatását. A főreál népszerűsége gyorsan nő: a latin nyelv elhagyása nagy vonzóerővel bír a gyakorlati pályákra törekvő, de már középiskolai végzettséget is igénylő tanulók számára: a polgárosodó városban egyre szélesebb réteg ez. 1887-ben a főreálnak 263 tanulója van, 13 rendes és 2 helyettes tanárral, továbbá a hitoktatókkal; 1890 óta három első osztályában már párhuzamos osztályokat kell felállítani; 1907—8-ra 441 diákra 29 tanár jut. A növekvő tanulólétszám megfelelő elhelyezést igényel: a város időközben a Vásártéren, a mai Honvéd tér nyugati oldalán ad is 32 000 korona értékű telket az iskolának, épülete felépítéséhez pedig 110 000 koronát, valamint folyamatosan évi 11 000 korona segélyt. Ez is mutatja, hogy magáénak érzi az intézményt, és valóban, a város terveiben a világháború előestéjén már újabb főreáliskola építésével is találkozunk.

5 Amikor 1912-ben e terv szóba kerül, a főreáliskola régi épületét az illetékesek a felsőkereskedelmi iskolának kívánják átadni. A különböző magánjellegű, illetve egyleti kezdemények után 1897-ben ugyancsak városi intézmény3 Fehér I. (szerk.), Győr megye és város egyetemes leírása. Bp., 1874. 218—219. 1.; Acsay F., A győri kath. főgimnázium története 1626—1900. Győr, 1901.; Lovas E., A győri Szent Benedek-rendi Czuczor Gergely kath. gimnázium története 1900— 1926. Győr, 1927.; Győr sz. kir. város Hivatalos Értesítője (HÉ) 1889:4. sz., polgármesteri jelentés (pm. jel.). 4 Fehér I., i. m. 219—220. 1.; Nagy O., A győri ev. egyházközség története 1904-ig. Győr, 1905. 5 Fehér I., i. m. 220^221. 1.; HÉ 1889:4. sz. (pm. jel.); A Magyar Városok Statisztikai Évkönyve. (Szerk.: Thirring Gusztáv) Bp., 1912. (MVStÉ) 135. sz. t. A telekcserére: HÉ 1912:11., 17. sz. 367