Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Vörös K.: Győr művelődése a dualizmus korában

resni, mely azonban persze nem egyszerűen, áttételek nélkül érvényesül. Egyik tényezője e vonzásnak az a kormányintézkedés volt, mely 1876-tól az ügyvédi diplomát jogi doktorátustól tette függővé, doktorátust azonban már csak a pesti egyetem adhatott. Ez a körülmény tehát az ügyvédi pálya aspiránsait előbbutóbb a pesti egyetem felé fordította. Az éppen Győr vonzásköréből Pest felé egyre jobb és gyorsabb összeköttetést biztosító vasútvonalak kiépülése ugyancsak megcsökkentette Győrnek a vasút nélküli korszakban jobb megközelíthetése révén kivívott oktatási központi szerepét. Ráadásul Pesten az egyetemi tanév a hosszabb szünetek folytán ténylegesen kb. 7 héttel rövidebb volt, mint a győri jogakadémián: nem csekély különbség az otthonától távol élő vidéki hallgató számára. Arról nem is szólva, hogy az egyetemi hallgató Pesten könynyebben talált valamely szerény megélhetést biztosító mellékfoglalkozást is, mint Győrött, ahol miután eltörölték a magántanulás lehetőségét — mely addig a hallgatói létszám jelentős emelkedésének egyik fő tényezője volt —, a mellékfoglalkozást vállaló diák ellenőrzése is sokkal egyszerűbb volt, mint a nagyvárosban. De ugyanígy és végül is a város egész jellegének megváltozása, elindulása a modern gyárvárosi fejlődés útján is egyre inkább idegen testté teszi falai között a jogakadémiát. így a hallgatók száma már 1875—76-ban 91-re, 1880—81-ben 71-re, 1885—86-ban 43-ra csökken, s 1888-tól megindul az intézet fokozatos megszüntetése is. A jogakadémia kimúlása az 1890—91-es évben (mindössze 35 hallgatóval immár) így végül is szinte észrevétlenül megy végbe, és ha megszűnésének a győri publicisztikában nagy is a visszhangja, a társadalomban magában űrt már nem hagy maga után: ipari fejlődésének előestéjén — de már ezt messze megelőzve is — a város számára a jogakadémia már nem elégített ki reális és jelentős igényeket.

2 2. A város régi, még a feudalizmusból örökölt művelődési intézményei közül (a jogakadémiával ellentétben) szilárdan megőrizte pozícióit a bencéseknek 1626-ig visszanyúló, jezsuita előzményekre épült gimnáziuma. Tanulóinak száma az 1860. évi 253-ról 1865-re 413-ra nő, azután korszakunkon végig már csak lassan, legfeljebb időnként egy-egy nagyobb ugrással emelkedik az 1900. évi 413-ra és az 1914. évi 450-re. A növekedés lassulásában szerepe van a főreál- és a felsőkereskedelmi iskola, valamint a gimnázium egyenrangúvá tételének: olyan körülmény, mely a századfordulóra a gimnáziumban már erősen csökkenti pl. a zsidó vallású, inkább a gazdasági pályák felé orientálódó tanulók létszámát (1880: 109, 1900: 32). A tanári testület, mely 1887-ben 427 rendes tanuló mellett 13 bencés és 3 világi tanárból áll, 1907—8-ra 483 tanuló mellett már 23 főre erősödik. Az iskola 1888-ban elkészült új, újonnan felszerelt épületébe nagyrészt Győr város és Győr, valamint Mosón és részben Sopron megye területéről gyűjti diákjait szigorú szelekcióval, amire jellemző, hogy bár 1889-től párhuzamos első osztályai vannak, párhuzamos második osztályok felállítására csak 1918-ban kerül sor. A diákság szociális összetétele a századfordulóra felerészben (és ezen belül egyenlő arányban) jobb módú paraszti, kisiparos- és tisztviselőgyerekeket mutat; a másik felében, ugyancsak nagyjából egyenlő arányban, a kiskereskedők, a szabad foglalkozású értelmiség, a magánzók és az ún. személyes szolgálat körébe soroltak (altisztek, munkások, szolgák stb.) gyermekei gyűlnek össze. Ha az egyes, itt egyenlően részesülő csoportok mögött álló társadalmi rétegek valóságos szélessége nagyon is eltérő, a társadalom újonnan feltörekvő elemeinek megjelenése az iskolában mindenesetre világosan mutatja 2 Németh A., A győri királyi jogakadémia története 1867-től 1892-ig. Győr, 1915. 386