Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya

ságot biztosított. Okát a feudalizmusban gyökerező szemléletbeli konzervativizmusban kell keressük. Általában jellemző a parasztságra az, hogy a szellemi hagyományokat lényegesen tovább őrzik, jobban ragaszkodnak hozzá, mint az anyagi kultúra egyes jelenségeihez. Utóbbinál a gazdasági fejlődés erőteljesebb befolyásoló tényező, míg szellemi téren nincs is igény az alapban történő változásra azonnal reagálni. A vallási viszonyok (vallásos a lakosság) ugyancsak konzerváló erőként hatottak, nemcsak a kívülről, hanem gyakran a belülről jövő újítási törekvéseknek is gátat vetve. A különállás megtartására irányuló törekvések legszembetűnőbben a házassági anyakönyvekben mutatkoznak meg. A fiatalok a legritkább esetben mentek más faluba, vagy jöttek más faluból. Az utóbbi esetben nagyon nehéz volt a beilleszkedés. Adatközlőim szerint kb. 15 éve annak, hogy a környékről házasodnak, de nem általános még ma sem (Rábaszentmihály, Rábacsécsény, Markota, Koroncó, Kóny). Még elenyészőbb azoknak a nőknek a száma, akik más falubeli legénnyel lépnek frigyre. Ennek a falun belüli házasodásnak lett a következménye, hogy egyre gyakoribbá kezdett válni nagycsaládon belül is a házasságkötés. Erre később a vagyon egybenmaradása ösztökélte a gazdagabb családok tagjait. (Ilyen vonatkozásban több példa hozható más helyről is.) A múlt század közepétől az anyakönyvek megjegyzés rovatában gyakorta találkozhatunk a bejegyzéssel: I. vagy II. fokú vérrokonság alól mentesülve, a házasságot a püspök engedélyezi. Két eredeti püspöki engedély ma is található, melyben a pápai engedélyre hivatkozva a püspök felbontja a házasulandókat az I. illetve a II. fokú vérrokonság köteléke alól.

85 Azonban a falun, majd nagycsaládon belüli házasodásnak volt egyfajta védekező jellege is. Védekezési alapállást jelentett a bármilyen asszimilációs törekvésekkel szemben.

86 Különállási tudat nyilvánul meg benne, kezdetben azért is nem volt különbség a differenciálódás ellenére sem a különböző társadalmi állásúak eredethagyománya között. Egy közösség helyhezkötött, közös hagyománykincse volt.

87 Ez figyelhető meg a balmazújvárosi német telepeseknél. Zárt egységben, egy helyre települtek le. Szokásaikat, hagyományaikat egységesen őrizték, egymás között házasodtak. Itt is megmutatkozik az asszimilációval szembeni védekezés.

88 De ugyanez figyelhető meg a rátkai német telepeseknél is.

89 Erre vonatkozó számtalan példát lehetne még hozni a nemzetiségekként élő népek köréből. A társadalmi differenciálódással a közösség életében is változás történt, mely az eredethagyományon és ennek funkcióján is érezteti hatását. Ahogy a 95 esztendős Kovács József mondotta: „a gyakori árvíz és a métely miatt sokan elszegényedtek a gazdák közül, s zsellérsorba jutottak". Míg egyik részről elszegényedés, másik részről a meggazdagodás a jellemző. Ez a falun belül is szakadást idézett elő. Eddig létezett egy kifelé zárt közösség. Most ezen belül jöttek létre zárt egységek, amelyek addig az egész közösség szellemi tulajdonát képező 85 L. a mellékletben a latin eredeti teljes magyar fordítását. (Ford. Németh Béla.) Az eredeti példányokért köszönetet mondok Tősér Imre plébánosnak. Ezek a Soproni Liszt Ferenc Múzeum Adattárában találhatók 731. és 732. sz. alatt. 86 Rácz István hívta fel rá figyelmemet. Ezúton is köszönöm! 67 Vö. Szentmihályi I., i. m. 15. 88 Lengyel I., A balmazújvárosi német település. (Debrecen, 1936.) 89 Lengyel Imre szíves közlése. 248