Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)

Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya

mellékére is okleveles anyaggal igazolható.

55 Kétféleképpen települtek hazánkba : kisebb részük zárt egységet alkotott, pl. Fejér megyében, nagyobb részük pedig teljesen szétszórtan, vagy kisebb csoportokban telepedett le. (L. a Györffy György által készített térképet.) Az okleveles anyagban a besenyők letelepedési helyei név szerint szerepelnek. Közöttük Patona nevű helység nem található. Ezt csak a vármegyei monográfiák említik források nélkül, valamint olyan tanulmányok, amelyek valamely besenyőkkel foglalkozó irodalomból vettek át néhány adatot.

56 Mindezek ellenére mégis feltételezünk itt besenyő eredetű lakosságot, mivel a jelentősebb, forrásokra épülő történeti munkák szerint szállásterületük a Rába alsó folyása mentén volt, ahol Rábapatona is található.

57 Jerney János egy Géza-korabeli oklevél alapján a besenyők lakhelyét „ciroa Rabam" határozza meg,

58 Borovszky Samu pedig a mai Győr megye nyugati és délnyugati részét említi.

59 Mivel ezekben az esetekben konkrét helységnév nem szerepel, elképzelhető, hogy az itt elterülő Rábapatonára is kerültek besenyők, ha nem is nagy számmal, de elegendően arra, hogy kultúrájukkal igazolják eltérő etnikumukat. Annál is inkább lehetséges ez, mivel a terület földrajzi viszonyai kedveztek ennek a megtelepedésnek (vizenyős, ingoványos).

60 Fennáll az a lehetőség is, hogy a Fertő vidékéről húzódtak ide besenyő töredékek, esetleg a tatárjárás után kerültek erre a védett területre. Kis létszámuk miatt, valamint mert jogilag nem különültek el a közrendű, illetve szolgaállapotú magyar lakosságtól, az okleveles anyagban nem szerepelnek, így a lesüllyedt szabadok között keresendők.

61 Az sem lehetetlen, hogy a konkrétan besenyőként nyilvántartott, 15 km-re fekvő Árpásról kerültek ide, ugyanis ilyen távolságról az áttelepedés elképzelhető.

62 A gyér okleveles anyag arra enged következtetni, hogy a besenyők nagy része az okleveles gyakorlat előtt szolga állapotúvá vált, vagy elmagyarosodott, esetleg kipusztult. Utóbbi sem lehetetlen, ha meggondoljuk, hogy jó részük (mint könnyűlovas előőrs) a hadjáratok következtében milyen veszélynek volt kitéve. Bizonyos, hogy 1241 sem hagyta őket érintetlenül. A határvédelmi rendszer XIV. századi felbomlása pedig egyes, határőrelemeiket sújtotta. A védettebb (nádas, ingoványos) helyekre való húzódásuk csak átmenetileg állíthatta meg a már korábban megindult asszimilációs folyamatot, melyet elősegített a társadalmi egyenetlenség is.

63 Györffy György a XIII. századra teszi a Rába menti besenyők fokozatos elmagyarosodását. Ez azonban még nem zárja ki a további tényleges, majd az emlékezetben élő különállás meglétét (környezőtől eltérő hagyományok), annak ellenére, hogy a történelmi körülmények kedvezőtlenek voltak számukra. A besenyőkkel kapcsolatos kutató munkát megnehezíti az a körülmény, 55 Az okleveleket Györffy Gy. közli Besenyők és magyarok (Bp. 1942.) c. munkájában. 56 Lengyel A., A győri várispánság (királyi vármegye) kialakulása. Arrabona 5. 1963. (Győr, 1963.) 105—106. 57 Györffy Gy., Besenyők és magyarok (Bp. 1942.), valamint ennek a munkának a térképmelléklete. — Knyiezsa I., A nyugatmagyarországi besenyők történetéhez. Domanovszky Emlékkönyv. (Bp. 1937.) 58 Jerney J., Keleti utazása. I. kötet. (Pest, 1844—45.) 59 Borovszky S., i. m. 271. 60 Erre vonatkozólag 1. Györffy Gy. i. m. 61 Erről bővebben Darkó Jenő tanulmánya. 62 Erre a lehetőségre Györffy György hívta fel figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm ! 83 Határőrök, nemesek, közszabadok és szolgarendûek egyaránt találhatók közöttük. 16* 243