Arrabona - Múzeumi közlemények 14. (Győr, 1972)
Lackovits E.: a rábapatonaiak eredethagyománya
hogy ezen a vidéken sem régészeti, sem antropológiai kutatások nem voltak. 64 Mindössze két régészeti terepbejárásról van tudomásunk, ami azért figyelemre méltó és megemlítendő, mert igazolja, hogy a terület már az őskorban, majd a kora középkorban is lakott település volt. 65 Az elemzés további problémája annak megállapítása, hogy az eredetet őrző hagyomány ugyanazé a népé-e (besenyők), vagy a későbben betelepülők átvették a hagyományt. Ennek eldöntésére két lehetőség kínálkozik. 1. A falu lakosságának törzsét a besenyő etnikumú népesség alkotta, ők mentették meg, őrizték, s adták tovább az eredethagyományt. 2. A falu lakossága kicserélődött, s ezzel együtt elpusztult az eredethagyomány is, vagy egy másik nép átvéve azt megőrizte. Abban az esetben, ha a lakosságcsere permanens, az illető etnikum eredethagyományát átvehette a másik nép. Viszont ha átvették, akkor saját eredethagyománnyal nem rendelkeztek. Márpedig ha valahonnan új helyre telepednek, eredethagyomány híján ennek az emlékét kellene őrizzék. így pl. Öcsöd lakossága a bihari származás emlékét. 66 Ha pedig erős volt a betelepedést megelőző pusztítás, akkor vagy ennek emlékét őrizték meg, mint a Kunszentmártonba betelepülő jászok a kunokon esett török pusztítást 67 , vagy nem őriznek semmit, mint pl. a rábapordányiak. Utóbbiaknál a fluktuáció és etnikai keveredés következtében nem volt hagyományalap. Mindezek miatt nehéz elképzelni az eredethagyományok átvételét, hisz elsősorban ezek hatják át leginkább az etnikumot anélkül, hogy annak határait átlépnék. 68 Több származásmonda, hagyomány ismeretes, amelyeknek történeti igazolása segítené a historikus munkáját is, s magyarázatot adna figyelmen kívül hagyott néprajzi jelenségekre. 69 IV. Ha néprajzi szempontból vizsgáljuk a hagyományt, azt kell megállapítanunk, hogy mennyire elterjedt, összevethető-e más, hasonló hagyományokkal, vele azonos témájú kultúrelem ismert-e a környéken, illetve ezen a területen? Lehetséges-e hosszú időn keresztül ennek megmaradása? Szóltunk arról, hogy a hagyomány ismeretes az egész faluban és a környező 64 A besenyők régészete feltáratlan az ország egyéb területén is. Bizonyítottan besenyő temetőről nincs tudomásunk. Erre vonatkozóan: Éry K., Reconstruction of the Tenth Century Population of Sárbogárd on the Basis of Archaeological and Anthropological Data. Alba Regia VIII—IX. 1967—1968. (Székesfehérvár, 1968.) 93—149.; valamint Kralovánszky A., Szarvasmarha-temetkezés a honfoglalás korából. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964. (Bp. 1964.) 171—185. — Ujabban: Nagy Á., Eger környéki és Tisza vidéki besenyő települések a X— XI. században. Az egri múzeum évkönyve VII. 1969. (Eger, 1970.) 129—153. 65 A két terepbejárás. 1947. máj. 21-én Mithay Sándor terepbejárása X. J. M. RA. 472—69. Jelentésében néhány határrészt említ, melyekhez jelenleg is kincs- és hiedelemmondák fűződnek. (Kós-domb, Ülési föld, Beszter, Csányi földek, Poszogó domb, Kálmán tag). Középkori cserepeket, tégla és terméskő nyomokat, őrlőkőtöredékeket talált itt. 1970-ben pedig T. Szőnyi Eszter és Tomka Péter a Kányásdomb vagy Pénzesrét nevű határrészen őskori (bronzkor) cserepeket és állatcsontokat talált. X. J. M. RA. 651—71. 1970. dec. — Mindkettő T. Szőnyi Eszter és Tomka Péter szíves közlése. 66 Barna Gábor szíves közlése. 67 Barna Gábor szíves közlése. 68 Szentmihályi I., i. m. 13. . 69 L. Szendrey Zs., Származásmondák. Ethn. XLIII. (1932.) 167—168. 244
