Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
gyarapodásáról. Ezek szerint 1901-ben 226 sír került elő, 1902-ben 297, 1903-ban 131, 1904-ben 217, 1905-ben 16 sír feltárása gyarapította a gyűjteményt 7 . Az ásatás során a sírokon kívül egyéb objektumokat is megfigyelt Börzsönyi, ezeket azonban csak mellékesen említette meg a közléskor, térképén sem mind jelezte. Fettich Nándor a temető első revíziójának elvégzésekor rámutatott a régi ásatás sok — ma már pótolhatatlan — hiányosságára 8 . Bár Börzsönyi Arnoldot alapos sírfeltáróként ismerhettük meg (jellemző pedagógiai tevékenységére a 304. sír bemutató feltárása a tanítóképző IV. éves hallgatói előtt 9 ), mégis jogos Fettich gyanúja, hogy ti. nem volt jelen minden sír feltárásánál (ehhez iskolai elfoglaltsága is hozzájárulhatott), ilyen esetekben munkásai utólag referálhattak. 10 Hogy ez a régi feltárás mégis olyan fontos forrássá válhatott, az előkerült anyag nagy mennyisége mellett elsősorban a maga korában igen ritka temetőtérképnek köszönhető. 11 (1. ábra.) A temetőtérkép sematikus, vázlatszerű (László Gyula hívta fel a figyelmet 7 Győri bencés gimn. Értesítője 1901/2 (1902), 33—67, 1902/3 (1903), 25., 1903/4 (1904), 32., 1904/5 (1905), 25., 1905/6 (1906) 32., Uzsoki A., i. m. Arrabona 7 (1965), 53. Itt tehát kettővel kevesebb sírról számolt be, mint a közleményekben, illetve a temetőtérképen. Nem ez az egyetlen tévedése a sírok számát illetően, mint látni fogjuk. 8 Fettich N., i. m. 11. A legjellemzőbbek: sírméretek hiánya, sírleírásoknál a leletek fekvésének gyakori mellőzése, pontatlansága. 9 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXIV (1904), 24. 10 Fettich N., i. m. 11., részben a felsorolások leltárszerűségére, részben a leírások némi logikátlanságára hivatkozva (a 755., 817. sírokban kard szíjtartó fülei voltak, a fegyvert azonban nem említette Börzsönyi). Szőke B. is erre figyelmeztetett a temető középső részének ritkább és látszólag szegényebb sírjaival, illetve ezeknek a többinél rövidebb, felületesebb leírásával kapcsolatban: Szőke B., rec. László Gy., Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars, S1A V—1 (1957), 246. A sírleírások következetlenségeire felhozott példák nagy számban szaporíthatok. Ilyen pl., amikor az 553—558. sírokról összefoglalóan beszél: „egyik földúlt sírban a csontok között lólapocka fordult elő római cseréptöredékkel", vagy az a viszonylag gyakori eset, hogy női és férfisírok jellegzetes mellékletei keverednek össze egy sír leírásakor (36., 551., 694., 813., 816.), anélkül, hogy annak lehetséges okára (kettős sír, egymásratemetkezés) utalna. Véleményem szerint erre vezethető vissza a feltűnően sok „ülve temetett" halott említése. László Gy. kételkedve ugyan, de hitelesnek fogadta el Börzsönyi erre vonatkozó feljegyzéseit. Piano Carpininek a XIII. sz.-i mongolokról szóló tudósítását és Zeeland kirgiz adatait (U. Harva nyomán) használta fel arra, hogy valószínűsítse a szokás meglétét, Piano Carpini szövegét fordító Risch Radlov nyomán kialakult szkeptikus véleménye ellenére is: László Gy., i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 92. Szőke B. is óvatosan kezelte az ülvetemetés kérdését (Győr esetét is idézve), szerinte ezekben a sírokban a csontok medencétől lefelé zavartalanul feküdtek a helyükön, a felsőtest csontjai azonban össze-visszaságban kerültek elő. Ezek nem kirabolt sírok, pl. Dévényújfalun is a gazdag mellékletűek közé tartoznak. V. Hruby Staré Mesto-ról idéz hasonlókat, megjegyezve, hogy gödreik semmiben sem térnek el a többiekétől, és semmi nyoma nem volt annak, hogy feltámasztva, azaz ülő helyzetben temették volna el őket: Szőke B., Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräbelfeldern Ungarns, Stud. SI. II (1956), 135—136. Bőven foglalkozott az ülvetemetés szokásával Kovrig I., i. m. Arch. Hung. XL (1963), 81—83. Az összegyűjtött párhuzamok alapján elég széles körben elterjedt temetkezési módnak tartotta (Győr és Dévényújfalu sírjait is felsorolva), saját ásatási megfigyelésére is hivatkozott (ez az eset azonban eltért a győri, dévényújfalui síroktól, itt a sírgödör jóval rövidebb volt az átlagosnál, a halott hátát az egyik rövidebb síroldalhoz támasztották). Mindezekhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy László Gy. kétkedését. Szőke B. óvatosságát követve járunk helyes nyomon Győr esetében. Piano Carpini idézett helyének értékelésében (szöveg: Van den Wyngaert, Sinica franciscana I., Quaracchi—Firenze, 1929, 41) feltehetően mégis Radlovnak lesz igaza, a sátorban, megterített asztal mellett ülő halott képe a pusztai népek szemléletét pontosan tükröző magyarázat, ebben a formában mégsem igazolható. A Kisalföld jól megfigyelt avar kori sírjaiban nyoma sincs az ülvetemetésnek, ezzel szemben minden ásatáson tapasztaltuk, hogy munkásaink ülvetemetésnek 56
