Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
arra, hogy a nagyon szabályos sorok óvatosságra intenek), ennek ellenére a sírok egymásmellettiségét hitelesnek fogadhatjuk el 12 . A nagy sírszám ellenére sincs teljesen feltárva a temető. Csak az É-i szélét állapította meg Börzsönyi biztonsággal, valószínűleg a Ny-i oldalt is feltártnak tekinthetjük. A déli rész szegény sírjai elkedvetlenítették az ásatót, errefelé nem kutatott tovább. Ugyanez vonatkozik az egész K-i oldalra is, ahová vissza-viszszatért az évek során, de nem merítette ki ezt a temetőrészt 13 . A leletek sorsa elég mostoha volt 14 . A többszöri átrendezés, szállítás, újraleltározás során a különben sem jó megtartású, csak régi módszerekkel restaurált tárgyak egy része megsemmisült, más része azonosíthatatlanná vált. Igazán hitelesnek csak Börzsönyi leírásai fogadhatók el, a kiegészítéseket továbbra is csak feltételesen használhatjuk. Ez a körülmény indokolja, hogy Börzsönyi szövegét forrásként kezeljük, úgy is kritizáljuk. hitték a Szőke B. által leírt esetet. A szokásos méretű sírgödörben bolygatatlanul, nyújtva feküdtek a láb és a medence csontjai, a felsőtestet összedúlva találtuk, a koponya vagy a csonthalom tetejére került, vagy a medencére helyezték, máskor a koporsón kívül találtuk, vagy éppen koponyarablásnak esett áldozatul (Táp, Mosonszentjános). Hogy Győrben is ez volt a helyzet, Börzsönyi szövegezése is alátámasztja: pl. a 17. sír „ülve eltemetett" halottjánál koporsóról tett említést, a 156. „ülő" sírban a halott koponyája fölött, 64 cm mélyen edény került elő, a 186. „félig ülő helyzetű" sírból a koponya hiányzott, a 807. sírról tudjuk, hogy a felső részt teljesen feldúlták, az alsó azonban rendben feküdt, több esetben lehetett megfigyelni, hogy a koponya a medencére került: 16., 314., 315., 780. sírok. Előfordult tehát a sírdúlás fent felsorolt, máshol is megfigyelt összes variációja. Ezek alapján Győrt kihagyhatjuk a továbbiakban az avar kori ülvetemetés példái közül. Hosszú fejtegetésünk tanulsága, hogy Börzsönyi valóban többször nem volt jelen a sírok kibontásánál. Ez a körülmény különösen fontos a szuperpozíciók és az eltérő tájolás lehetősége szempontjából. 11 Az eredeti facsimiléjét közölte Fettlich N., i. m. XLHI— XL VII. táblákon. Sematikus, de áttekinthetőbb rajzát elkészítette Mithay S. (kéziratos térkép a győri XJM adattárában). Ilyen sematikus, áttekinthető rajzot használt fel elemzéséhez László Gy. is i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 56—57. között (2. kép), hangsúlyozva a térkép jelentőségét, szembeállítva pl. Lipp V. keszthelyi ásatásaival (i. m. 53). 12 László Gy., i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 56. Némi fenntartásunk lehet a Börzsönyi A. módszerének vizsgálatakor tapasztaltak alapján. Megfogalmazásunkat finomítva tehát a sírok viszonylagos helyzetét a térkép alapján nagyjából hitelesnek fogadhatjuk el. A többé-kevésbé szabályos sírsorok, a sírok többnyire folyamatos számozása és a kor ásatási módszereiről szerzett ismereteink [v. ö. Sőtér A., Gyakorlati útbaigazítás régi sírmezők tudományos felkutatására, Arch. Ért. XIV (1894), 289— 295] alapján tudjuk, hogy Börzsönyi árkokkal kutatta meg a temető területét, és az árkokban jelentkező sírokat jelölte aztán a térképen. 13 Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXIV (1904), 16., László Gy., i. m. Arch. Hung. XXXIV (1955), 54, 56, 68, 89. A keleti oldalon, annak É-i részében fejezte be az ásatást: Börzsönyi A., i. m. Arch. Ért. XXVIII (1908), 208. Az előző jegyzetben mondottak alapján az árkok között is elsikkadhatott egy-két sír, ennek azonban mondanivalónk szempontjából nincs különösebb jelentősége. 14 A múzeum vezetésének átvétele után Lovas E. a rendszerezetlen, leltározatlan nagy anyagot a tárgyakra írt adatok és a nyomtatásban megjelent cikkek alapján azonosította [Lovas E., Régiségtári napló, a XJM adattárában, idézte Uzsoki A., i. m. Arrabona 7 (1965), 56.]. Az állapotokra jellemző kifakadása: „... a múzeum mostani helyiségében... inkább lomtár, mint régiségtár... Aki a rend és a tudomány érdekét nálamnál jobban tudja szolgálni, vegye át a múzeum vezetését, szívesen átengedem, mert én nem akarok kellékesboltos lenni a kath. kör színi előadásainak céljaira" (uo. 3., Uzsoki A. i. m. 57—58). Lovas E. táblái alapján egészítette ki — feltételesen — Börzsönyi adatait Fettich N. A második világháború után egyesült a bencés gyűjtemény a városi múzeummal, új, mai helyére került, de csak 1953-ban kezdődött meg tudományos nyilvántartásba vétele. Az újraleltározott anyagban szerepelnek Börzsönyi publikációiban le nem írt, azonosítható tárgyak is. A leltározás nagy munkáját Török Gyula és Bóna István végezték. Itt köszönöm meg Bóna Istvánnak tanulmányom lektorálását és értékes tanácsait. 57
