Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
zatul azt, hogy a határok között a rabszolgák sírjai voltak 57 . Felvetette, hogy egyáltalán tagolhatjuk-e két nagy (É-i és D-i) részre a temetőt? Igaz, hogy kb. a felénél a sírok ritkábbak és látszólag szegényebbek, csakhogy feltételezhető, hogy Börzsönyi ennek a temetőrésznek a feltárásánál nem volt jelen 58 . Az időrenddel kapcsolatban megjegyezte, hogy László Gy. nem vette figyelembe az egészen késői leleteket (bronzból öntött fülbevalókat, spirálvégű fülbevalókat, kétszeres S végű fülbevalókat) tartalmazó sírokat, amelyek a temető szélén találhatók, méghozzá főleg az É-i részben, ami pedig László szerint a legidősebb rész. így a temető javasolt belső időrendje bizonytalanná válik, és ez befolyásolja László további következtetéseinek hitelét is 59 . Nem fogadta el Szőke Béla a Ny—K tájolású sírok új interpretációját a X. sz.-i pénzekre és a „bjelo-brdoi" kultúrára jellemző leletekre hivatkozva. Véleménye szerint ezek éppen a temető megszakítatlan, vagy csak igen kis időre megzavart, a X. sz.-ig tartó használatának a bizonyítékai 60 . Elsősorban módszertani oldalról közelítették meg ismertetésükben László Gy. temetőelemzéseit Bartha Antal és Erdélyi István. A marxista történelemszemlélet alapján rokonszenvvel és többnyire egyetértéssel tárgyalták László Gy. módszerét, mint amely az akkori társadalom történetének megismerését célozza 61 . Számunkra különösen fontos, hogy kétségtelenül igazoltnak fogadták el a temetők „betelepítése" során előre meghatározott rend elméletét. Nem tartották viszont elégségesnek a többnejűség feltételezéséhez a puszta számadatokat, arra utalva, hogy az etnológiai vizsgálatok szerint a többnejűség szinte kizárólag az egészen gazdag réteghez tartozók kiváltsága. Véleményük szerint a belső vándorlások nem lehettek túl általánosak, különösen nem olyan kis területen, mint a Kárpát-medence 62 . Idézték ezzel kapcsolatban a győri temetőt, amelynek tárgyalása során László maga is megemlítette a letelepedés folyamatának megindulását. László Gyula elemzéseinek visszhangja meggyőzött arról, hogy az általa megkezdett úton tovább lehet menni, a győri temető elemzését tovább lehet fejleszteni a felmerült szempontok alapján. A vita arról is meggyőzött, hogy az avar kori társadalom megismeréséhez több temető belső időrendjének alapos ismerete szükséges, hogy aztán a temetőt használó népesség történetének alakulásáról megbízható képet kaphassunk. Ez a belső időrend azonban nem alapulhat 57 Szőke B., i. m. S1A V—1 (1957), 246. 58 Vö. 10. jegyzet. 59 Szőke B., i. m. 246—247. 60 Szőke B., i. m. 247. Teljes elemzést ugyan nem adott a győri temetőről, a temető térképét és benne a kései sírok adatait felhasználta munkáiban a kontinuitás érveként: u. ő., Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit, Stud. SI. VI (1960), 99—100., ill. 93 (5. kép). Hasonló szempontból és céllal foglalkozott a temető térképével Kralovánszky A., Adatok az ún. S végű hajkarika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez, Arch. Ért. 84 (1957), 185. 61 A győri temető elemzésének rövid ismertetése során megjegyezték, hogy a szerző nagyon helyes megfigyelést tett a társadalmi munkamegosztás kifejlődését illetően. Véleményük szerint fokozottabb figyelmet kellett volna tanúsítania e jelenség iránt. Megjegyzés nélkül idézték László Gy. sávos beosztását, a két tömb időrendi helyzetére vonatkozó véleményét, kiemelték a rabszolgákra vonatkozó megfigyelését, (hogy ti. belső fejlődés alapján haladt tovább előre a rabszolgákat eredményező folyamat). Bartha A.—Erdélyi I., Népvándorlás kori régészetünk módszertani és elméleti kérdéseihez, Arch. Ért. 88 (1961), 73—76. 62 A kirgiz néprajzi adatok azt mutatják, hogy a nemzetségek vándorolnak ugyan, de a temetőjük ugyanott marad, néha egy-két napi járóföldre a szállásoktól, hosszú ideig állandó és ragaszkodnak ahhoz: Bartha A.—Erdélyi L, i. m. 74. 71
