Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Tomka P.: A Győr-Téglavető dűlői avar temető belső csoportjai
az — feltehetően jelentéshordozó — övveretek tipológiáján. Hozzá kell még tennem: ha a temetkezések rendszerének megismeréséhez első és legfontosabb lépés is a belső időrend kidolgozása, állandóan szem előtt kell tartanunk a lehetséges társadalmi és etnikai különbségekből adódó eltéréseket, mivel azok jelentősen befolyásolták a temetkezési szokásokat. IV. Az elemzés menetéről László Gyula elemzéséből kiindulva legelőször a különböző övgarnitúrákkal jellemzett sírokat vittem térképre. Eltértem azonban László Gyula jelölési rendszerétől az elemzés második része miatt. Nem alkalmaztam a vízszintes és függőleges vonalak raszterét (amely nagy vonalakban, a félrevezető pontosság látszatának elkerülésével tükrözi a hasonló övveretű sírcsoportok helyzetét), inkább a szélső esetek összekötésének kartográfiai módszerét használtam fel, hogy összhangba kerüljön az elemzés két része. A második részben ugyanis megvizsgálom, hogyan viselkednek az öv veretes férfisírok csoportjai a kronológiai jelzők tükrében. Ehhez pedig — az idézett példák alapján (;:! — alkalmasabbnak tűnt ez a módszer. A férfisírok tárgyalásánál a szakirodalomban már meggyökeresedett elnevezéseket („lemezes", „griffes", „indás") használom, a térképezésnél azonban nemcsak az övveretek díszítésmódjára figyeltem. A „lemezesek" csoportjába soroltam azokat a sírokat is, amelyekből nem került ugyan elő övveret, de a csoport jellegzetes fegyverei (szablya, faragott csont száj dísszel ellátott tegez, sajátos íjmerevítő csontlemezek) előfordultak bennük. Az egész temető területéről csak két olyan sírt ismerünk, amelyekben íjmerevítő csontok más („griffes") veretekkel társultak, ezekben azonban csak a markolat töredékei feküdtek (36., 156. sírok). Ezek a tárgyak formájuknál fogva bizonyos időrendi támpontul is szolgálhatnak, ettől azonban egyelőre eltekintettem, mint szokáselemet használtam fel őket. A „griffes" csoportban szerepelnek a szögletes, többnyire griffel díszített csuklós veretek előkerülési helyei, az állatküzdelmi jelenetes szíj végeket tartalmazó sírok és az egyéb, egy darabból készült, ívelő oldalú nagyszíj végek lelőhelyei. Az „indás" csoportba is technikai sajátosság és ábrázolás kombinációjának eredményeként kerültek a dupla lemezű (két darabból összeszerelt) nagyszíj végeket, pajzs alakú csüngős véreteket szolgáltató sírok. Ezek a technikai fogások is rejtenek magukban az időrend szempontjából értékelhető lehetőségeket, tárgyalásuk azonban nem tartozik szorosan témánkhoz. Az elemzés második részében sorra veszem azokat a tárgyakat, amelyeknek különböző típusai mai ismereteink szerint más-más időben jelennek meg az avar kori temetőkben. Az edényművesség területéről csak a megbízhatóan azonosítható szürke és sárga kerámiát tárgyalom. A kereskedelmi árunak tartott fülbevalók és gyöngyök között igyekeztem elkülöníteni a „korai" és „késői" típusokat 04 . Térképre vittem a sajátos viseleti és használati tárgyak (mellboglárpárok, csipeszek, tűtartók, tömlők csont szopókái) elterjedését. A gyűrűk és karperecek térképezése nem hozott értékelhető eredményt, itt előforduló típusaikat (ke63 Vö. 5. jegyzet. 64 Félreértések elkerülése végett: a „korai", „késői" és az időrendileg ezek közt álló jellegzetességeket a győri temető relatív kronológiája szempontjából ítélem meg. A „koraiság" itt csak viszonylagos, hiszen e terminus alatt zömmel olyan sajátosságokat sorolok fel, amelyek abszolút értelemben az ún. középavar időkre (VII. sz. második fele) jellemzőek, vö. a 97. jegyzettel. 72