Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Szabó Lajos visszaemlékezése — Csernovic alatt estem fogságba, 1916. június 18-án. Pünkösd vasárnap volt, ma is emlékszem rá. Onnan gyalog, a Kijev melletti Dornica lágerbe hajtottak bennünket.

2 Ez elosztó tábor volt, onnan hamarosan tovább mentünk. Bevagoníroztak bennünket, vonaton mentünk Arhangelsz felé. A vonat, vasúti út 17 napig tartott. Onnan 3 napig hajóval vittek a Kola félszigetre, Murmannba, Kandalaska Fehér-tengeri kikötőben hajóztunk ki.

3 Ez olyan út volt, olyan érdekes dolgokat láttunk, hogy azóta is sokszor el kell mesélnem. Volt itt a fegyházban két hosszú idős kommunista, a Vági, meg a Szántó.

4 Ezekkel sok dolgom volt, de mindig csak arra kértek, hogy Oroszországról meséljek nekik. Szabálytalan volt velük beszélgetni, de hát jóban voltunk és sokszor elbeszélgettünk Oroszországról. Ezeket mindig csak az érdekelte, hogy mit láttam ott és mi történt velem. De olyan buta volt ám az ember, hát persze, fiatalok voltunk, ha akkor leírtam volna, mit látók, most magának is sokkal érdekesebben mesélhetnék. Hát amikor mentünk vonaton, ahogy mentünk, mindig észak felé, hát ott olyan volt, hogy soha nem akart lemenni a nap. Kérdeztük, hány óra van, hát mondták, hogy 11 , este 11 óra volt, de a nap még mindig fönn volt az égen. Olyan buták voltunk, nem tudtuk, hogy mi az, de később megtudtuk. A nap 6 hónapig (mindig csak körözött, soha nem le, azután eltűnt, akkor meg a hold jött föl, és 6 hónapig csak a holdat láttuk. így volt ez nyáron és télen. Ott fönn a félszigeten, október végén tűnt el a nap, és akkor váltott a holddal. Mi itt egy vasútépítkezésen dolgoztunk, úgy hívták, hogy Murmann-vasút. Borzasztó nehéz munka volt. Méter vastagon volt a moha, semmi más nem volt, csak moha, és erre kellett a vasút alapját fölépíteni. A mohát föl vágtuk és úgy csináltuk meg a vasutat. Hát elképzelheti, milyen munka volt ez, ott nem is dolgoztak rendes munkások, oroszok, csak foglyokkal építtették. A japán háborúban 1908-ban, japán foglyokkal kezdték el a munkát, és csak mi fejeztük be, ha befejeztük, mert én nem voltam ott sokáig, csak 9 hónapig. Amikor mondtak, amíg betegek nem lesztek. Cinga-betegség volt itt. Ez a fogínynek volt a betegsége, az ember szájában valósággal elrohadt a hús. Hát tényleg ezt a betegséget mindenki megkapta, 9 hónap alatt 3000 emberből mindenki, mi is, a mi csapatunk. 600 ember közül a végén 30-an maradtunk.

5 Aki megbetegedett, azokat délre, Bakuba vitték gyógyulni. Itt azért a foglyokon kívül az ottaniak is dolgozták, ezek mind egyszerű emberek voltak, szegényemberek, nem oroszok, finnek. Hát ezek aztán tényleg rokonok lehetnek velünk, mert tisztára úgy beszélnek, mint mi. Nem azokat a szavakat mondják, szóval nem lehet őket megérteni, de az ember azt hiszi, hogy magyarok. Ugyanaz a hangsúlyozásuk, messziről ugyanúgy hallat1 Szabó Lajos nyugdíjas f egy őrt nem internacionalista ügyben kerestük fel. Beszélgetés közben derült ki, hogy érdekes oroszországi élményei is vannak. A felvétel 1969. X. 21-én készült Szabó Lajos lakásán: Fertőrákos, Középszokla sor 10. L. sz.: LFM HM 15. Szabó Lajos 73 éves a felvételkor. 2 Dornyica, ma Kijev része a Dnyepr bal partján. 3 Rosszul emlékszik, Arhangelszk és Kandalaksa között lényegesen rövidebb az út. 4 Vági Istvánról és Szántó Zoltánról van szó, akik Kriszti Jánossal és Poll Sándorral együtt híres éhségsztrájkot vívtak a kőhidai fegyházban 1928-ban. L. Szántó P.: Valóság. 1966. 5 A betegség tulajdonképpen: skorbut. — A vasútépítésnél az első világháború alatt 80 000 hadifogolyból 72 000 betegedett meg és 25 000 halt meg. Idézi Szántó Zs. : Magyarok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve (1963—64) 193—194. o. 494