Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

szik. Úgy képzelje el, mintha távolba magyarok beszélnének, nem hallaná, hogy mit pontosan, de hallja, hogy az magyar beszéd. Egyszer is úgy jártunk, mentünk, és előttünk 'menteik páran. Magyarul beszéltek. De úgy siettek, mintha félnének tőlünk. Kiabáltunk utánuk, hogy várjatok, menjünk együtt, de azok még jobban siettek, nem is válaszoltak. Mi aztán utánuk eredtünk, és amikor utolértük őket, látjuk, hogy ezek nem is magyarok. Ezek az ottani finnek voltak. Hát szóval, azért mondom, hogy ennyire hasonlított a beszédünk. De olyan buták voltunk, erre mi nem nagyon figyeltünk akkor föl, nem írtuk le, pedig hát a magunkfajta ember, még ha ilyen szomorú körülmények között is, ritkán jut ilyen érdékes helyre. Hát, szóval, 9 hónapig dolgoztunk itt, és amikor már volt egy nagy transzportra való beteg, bevagoníroztak bennünket, és levittek bennünket Bakuba. Itt meg olyan melegség volt, hogy az apró csigabigák csak úgy pattogtak föl a földről a melegtől. Egy szigeten voltunk, itt- nem láttunk mást, csak olajat és csigabigát. A föld is mind olajos volt. Itt kint kellett feküdnünk a napon, ott feküdtünk naphosszat, és így gyógyultunk meg. (Kérdés: A forradalomról hogyan szereztek tudomást?) — Hát az orosz forradalomról mi aztán nagyon hamar tudomást szereztünk. Amikor szállítottak bennünket Bakuba nem jutottunk messzire, csak Péterzavodszkáig mentünk.

6 Itt több mint egy hétig álltunk, nem engedtek be bennünket Pétervárra, mert ott éppen akkor forradalom volt. Rengeteg katonával, mindenféle népséggel volt tele, és nem merték közibük vinni a fogolyvomatot. Majdnem két hét múlva mentünk csak tovább. Ez 1917 tavaszán volt, amikor aztán bementünk Pétervárra, ott is csak a 16. állomásig mentünk. Ott egy kicsit körülnézhettünk. Hát, micsoda egy forradalom lehetett az, láttam ott mindent. Hát ott Péterváron, amikor bementünk az állomásra, ott megengedték, hogy vehetünk élelmiszert, hát minik nem láttunk ott mást, mint azt a rengeteg halottat, amit hordtak oda ki a temetőhöz, a város végére, az állomás mellé. Hát a vér az meg mind oda volt fagyva. Akkor ment a forradalom, akkor állt legrosszabbul. Minket azért eresztettek be, mert útban voltunk,

7 élelemmel nem voltunk ellátva, aztán oda csak oda a 16. állomáshoz onnan meg hoztak bennünket le Kaukázusba, Bakuba. (Kérdés: Ez mikor volt ez a pétervári dolog, körülbelül?) — Ez 17-ben volt. 17. márciusban. Ez akkor volt, ez a forradalom. Mind ahogy lehet olvasni az újságban is. Onnan aztán vittek bennünket Bakuba, ottan gyógyítottak bennünket. Ott ment ki belőlünk, ottan javítottak bennünket. Ott mindig orvosak, meg orvosok vizsgáltak bennünket, szemeinket, füleinket, az izmokat tapogatták, aztán inyekcióztak bennünket, hogyha lehet, hát mindent eltávolítottak. Ügy, hogy egészséges vonalon jöttünk haza aztán. Mikor, szóval itt meggyógyultunk Bakuba, akkor beszállítottak bennünket Tifliszbe. Bakunak a fővárosa Tiflisz,

8 aztán ott összpontosítottak bennünket, aztán lehoztak bennünket, Fekete-tengeren van egy kikötő, Potyinak mondják, ott volt úgy, hogy szóval onnan jövünk haza. Egy német nagy hajó érkezett be, ami a német katonaságot hozta, tüzérség, gyalogság minden egybe, úgy, hogy egy éjszaka tartott néki a kiürítése. Aztán ezeket amint ki akarták, szóval kirakodta, a törö6 Petrozavodszk. ' -, 7 Űton voltunk. • 8 Grúzia fővárosa: Tbiliszi.