Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

(Kérdés: Milyen faluban volt ez, hol volt?) — Már nem is tudom, ez már idebe volt Oroszországban. Likacsova, az volt. Hát egyszer jön ám be a gazdám. Magyar, azt mondja, van egy kozák tiszt, meg egy cseh tiszt, el kelled vinni őket. Azt mondja, mert ha nem viszed el, agyonlőnek. Biztos. Szépen fölöltözök, odajárok a kapuhoz, vagy a konyhaajtóhoz, bejárathoz, beszólok, hogy itt vagyok. Mindjárt jönnek ki. „Magyar?" Magyar. ,,Po roszki znáj?

10 Azon is válogattam.

11 Nem tudok. Pajgyom.

12 Ez úgy éjfél után lehetett. Beérünk a községbe, egy másik községbe, a legelső házhoz, azt mondja, én is be kellek menni. Hát ez volt reggel. Bementem, nekivetkőztem enni. No megint pojgyom. A menekültek, meg, tudja, széles utak voltak, nem tudom, hány sorban mentek. Én megértettem a tisztek beszedj it. Hát ezek már menekültek a vörösök elől. Estefelé megint beértünk egy faluba, a legszélső háznál megint magyarázza, hogy fogjam ki a lovakat, adjak neki enni, aztán én is menjek be. Magamban: itt most aztán mese nem lesz, innen én aztán pucolok. Hát, kifogtam a lovakat, benézek az ablakon, neki vannak vetkőzve, enni-inni. Az egyik lovat megcsináltam úgy, hogy fölüljek rá. De nem mertem arra visszamenni, amerre jöttünk, mert úgyis elfogtak volna. Mindjárt fölugrottam rá, hajtom én a lovat. Hát beérek egy faluba, mindjárt a legszélső háznál leszállottam. Mondom az öreg orosznak, aki gyütt ki, hogy mi újság van, hogy én hogyan vagyok. Adj a lovadnak enni, gyere be, aztán majd én reggel útra irányítalak. Hát, úgy is volt. Megint megvirradtunk, magyarázza az utat, amerre, hát, haza is értem. Hát, hazaérek. Azt mondja a gazdám: megjöttél? Mondok: meg. De mondok, a szán meg az egyik ló meg minden, az ottmaradt. — Sohasem felejtem el, azt mondja: a rosseb egye meg, csak hogy te megjöttél. Mer az magyarul beszélt. Kérem, rá két napjára ott lettek a vörösek, abba a faluba. Kétszáz magyar lovas. Szóval, vörösek, de akkor annak a fele már magyar volt. Akkor mondták, gyerekek, mehettek haza. — ... De ne tovább, csak Moszkváig. Ott meg aztán már voltak ismerősök, azt mondták, gyertek, álljatok be a vörös hadseregbe, gyertek. így aztán beálltunk. — ... Egyszer csak jön egy parancs, hogy ki Ukrajnába, öt magyar ezred. Nagy, magas rangú orosz tisztek vezetésével. Aztán ki is mentünk, ott voltunk egy évig. Elsőben meleg levesünk volt, de aztán ott nekünk mese nem volt. Mire fele Ukrajnán bementünk, kérem, már messziről, ami fehér zászló csak volt, hozták elejbénk az ukránok. Azután minálunk is sok ember elesett ám.

1:! (Kérdés: Merre járt, milyen csapattal, ki ellen harcoltak, kicsit részletesebben mesélje el!) — Nem emlékszem már, igen régen volt. De azért sokszor eszembe jut éjjel. Mire visszajöttünk Ukrajnából, kérem, haj ... Mert benn voltak az orosz hadsereg, azok nem tudtak rendet csinálni. Nekünk köllött kimenni, aztán mink köllöttünk ott rendet teremteni. Négy erős magyar ezred. Erős ezredek mentünk be. 10 Helyesen: po ruszki znáj es = oroszul tudsz? 11 Gondolkozott, mit feleljen. Inkább hazudott. 12 Menjünk, poigyom. 13 Az ukrajnai harcok leírásában igen kapkodó, konkrét részleteket, pontos adatokat nem tud mondani. Valójában Ukrajna felszabadításában vett részt 1919 őszétől 1920 elejéig. Az ukrajnai események történetére részletesebben 1.: Internacionalisták II. k. 367—426. o. — Gaál A.: A III. internacionalista ezred harcai Mamonrov és Denikin ellen. Sarló és Kalapács (1933.) 8. sz. 37—38. o. — Roth F.: Epizódok Ukrajna megszállása idejéből. Sarló és Kalapács (1934.) 2. sz. 34—35. o. 3. sz. 7. o. 485