Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Az orosz hadsereget kivonták onnan. Négy vagy öt magyar hadsereget meg bedobták. (Kérdés: Mikor volt ez?) — Nem emlékszem, 19, úgy nyarán vagy inkább ősszel mentünk be. Haj. Igen sok elesett közülünk. Sokszor aludtam lóháton. Lóháton, ha az ember nyugodott eleinte. De akkor is erős őrség volt ám körül, hogy. Szállás? Éppen csak annyi, míg az ember kajált, vagy nem tudom, mit csinált. Lefeküdni? Ott? Mikor minden pillanatban azt várta az ember, mikor tör rá egy banda? Ha, Jézus! Igen megritkítottak bennünket. Sok magyar elesett. Ugye, utánpótlást nem kaptunk. Pedig nagy, igen erős ezred volt minden, -mikor bementünk. Tüzérségünk is volt, meg gépfegyver, lóháton vittük. Mire hazajöttünk, jól megritkultunk, égett ott az egész világ. Forradalom. Nem kellett volna ám nekem brossura. Tudtuk mi, hogy mért 'kell nekünk harcolni, szenvedni. Mert azok az ukránok fehérek lettek. Nem köllött nekik az orosz vörös rendszer, aztán megtámadták. Innen is jött egy hadsereg, meg onnan is, itt is egy banda meg ott is. Hú, micsoda világ volt. .. (Kérdés: Maga melyik ezredben harcolt?) — Az első ezredbe. Mink mentünk szélen, aztán így sorba. Egy ezred ment együtt. Aztán a szomszéd ezreddel megvolt ám a kapcsolat. Jöttek ám a fehérek. Aztán fölszámoltuk. Mondom, mire fele Ukrajnán bementünk, minekünk már mese nem volt. (Kérdés: Bajtársai, meg a parancsnokok nevére nem emlékszik?) — Nem emlékszem. Sopronból a Szekendi János meg a Moór Sándor, ezek voltak Sopron megyéből.

14 A parancsnokok meg oroszok voltak. Aztán magyar. Volt Gombos, meg nem tudom a másik ki volt az én ezredemben. Meg Sipos László, meg Feszopcsák. Ezek voltak énvelem egy ezredben, mert ugye ezredek voltak ... Hát bizony lóháton, sokszor ott aludtunk. Az ember bement egy falu felé eleinte, akkor kapta a sok tüzet. (Kérdés: És mi volt a háború után, mikor Ukrajnában rendet csináltak?) — Aztán, ugye, jött egy parancs, visszaértünk le Moszkvába megint. Kivagoníroztunk. Lenin elvtárs ott végigment, no, kaptunk egy nagy dicséretet. Lekezelt mindenkivel. Kis, alacsony ember volt, olyan kis szakálla volt, velem i> lekezezett. Sztálin, az meg derék egy ember volt. Pipázott. Az is éppen ott volt. — ... Akkor aztán leszereltünk, akkor gyalog tettünk szolgálatot. A Vörös téren Moszkvában. Örséget. Nagy dicséretet kaptunk, haj aj ... Csak itt nincs, Magyarországon nekünk. —• .. . Aztán ott mindig gondoltuk, az a gondolatunk volt, gyertek, gyerekek. Ugye, a honvágy. Egyszer beiratkoztunk, aztán hajnalban jött is a vonat velünk. (Kérdés: Mikor jöttek és merre?) —• Huszonegybe, március. Németországnak. Hajón is meg vonaton is. Stetinben szállottunk ki. Hej, aztán mikor beértünk Csótra. Szűz Mária! Tudták, hogy mink kik vagyunk. Még ennink sem volt olyan, mint a többieknek. Lekommunistáztak bennünket. Csak egy kis papírt találtak volna, talán nem volnék már itt. Erősen vallattak bennünket, meg mondom, még kosztunk sem volt olyan, 14 Hajtó József és Moór Sándor visszaemlékezése: HIL Internacionalista visszaemlékezések. (A többiek meghaltak.) 486