Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

ban, meg máshol, azok is csak azt tudják mondani, mint én, hogy ez volt a legnehezebb, a legmelegebb bánya Magyarországon. Én meg jártam orosz bányában is, Szibériában, meg több osztrák bányában is, én tudom, hogy az egész világon nem lehet nehezebb munka. Az a nagy melegség, egy gatyában dolgoztunk, sokszor még azt is le kellett vetni. A gáz meg a por állandó volt, a szén mindig égett valahol, mindig por és füst volt, de a dolognak köllött menni. Azért vagyunk mi így tönkremenve. Nézzen meg engem, én most 78 éves vagyok, szép kor, de a tüdőm nem ér semmit. Vagyunk még itten kettő-három. Vannak többen asszonyok, úgy nyolcvan év körül, de a munkások nem. Összeszámolhatja az egy kezén, hány brennbergi bányász élte meg ezt a kort, amit én. Én, a Marchl kint, a Filek, mink vagyunk az idősek, meg az öreg Csellik ott lenn, az is 85 éves. Hát az is tönkre van téve, olyan sárga a képe és nem kap levegőt. Nemsokára már mink se leszünk. Szóval így dolgoztunk, kerestünk négy koronát, négy korona ötvenet. Aztán hétben kitört a sztrájk. Többet akartunk keresni. (Kérdés: Ki szervezte a sztrájkot?) —• Hát a szakszervezet, meg a szocdem párt. 1906-ban kezdték itt szervezni a szociáldemokrata pártot, mindjárt elég erős lett, apám is belépett. Szóval úgy általában nem működött jól sem a párt, sem a szakszervezet, képzelheti, a magyarországi választásokról nem is szereztünk tudomást, de itt az elején, ebben az első streijkben azért megmutattuk, hogy mit tudunk. Hét hétig tartott a streijk. De nem lett áruló egy se, pedig próbáltak szép szóval meg csendőrökkel kényszeríteni/

1 De mi nem féltünk a csendőröktől. (Kérdés: Feri bácsi, a Nehyba Antal bácsi azt mondta, hogy akkor megkergették őket a csendőrök az erdőben, és mindenki elfutott. Igaz ez, szóval mégis csak féltek a csendőröktől?) —- Hova gondol. Mondtam én magának: itten igazi bányászok dolgoztak. Aki itt megállta a helyét, az nem félt a mélységtől, sem a melegtől, de nem ám a bányaigazgatótól meg a csendőröktől sem. Mi úgy voltunk, hogy naponta halálra voltunk szánva, nekünk nem számított a veszély semmit, hogy féltünk volna bárkitől, ezért mertük a szánkat is kinyitni. Az, amit a Nehyba említ, nem tudom, mikor volt, lehet, hogy úgy volt. Persze hogy néha futni is köllött, de ez nem jelenti azt, hogy mi, brennbergiek bárkitől is féltünk volna. Ott van mindjárt a kilences sztrájk. Mert kilencben megint kitört. (Kérdés: Ennek mi volt az oka, erről is beszéljen részletesebben!) — Hát az azért volt, mert hogy mi a bányában 8 órát dolgoztunk, még a csillések is, az osztályozóban meg a lányok 10 órát, és azt akartuk, hogy ők is, mindenki csak 8 órát dolgozzon. Meg természetesen több bért is, jobban mondva, hogy a bér ne csökkenjen, csak a munkaidő. — Hej, az volt egy numera streik.

5 Kilenc héten streikoltunk. Nem volt mit enni, éheztünk, gombán éltünk, meg amit találtunk, de hát akkor már tél volt. Kezdődött ez a streik október elsején és befejeztük december negyedikén. És már havazott és hideg volt, és be kellett menni Sopronba, mert kidobtak az utcára. Az igazgató családos embereket kidobott a lakásbul, és ezeket a város vitette el Sopronba, egy kaszárnyába. A Kurucdombon. Nem is kaszárnyába, olyan barakk volt ott. Gondolhatja, mi volt ott. Ismeri a Kostelezt, kint Hermesen? 4 A sztrájkra vö. : Faller J. : Brennbergbányai munkásmozgalmak. Az 1907. évi sztrájkok. SSz (1959) 222—237. o. 5 Numera streik = számottevő, emlékezetes sztrájk. 436