Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

No hát ezek akkor benn laktak, itt a Soproni út első vagy második házában. Amikor ezeket kilakoltatták, akkor ott az uccán szülte meg őt az anyja, ezt, akit most maga ismer. Hej, hogy mi volt itt, azt már nem is lehet megmondani, hogy mi volt itten, mi volt az kilences streik. Kilenc hét alatt nagyon legyöngültünk, nem volt mit enni. Kaptunk segélyt, persze hogy kaptunk, a soproniak is segítettek, meg aztán kaptunk Pestről, Ausztriából, Csehországból, Tatabányáról, de ebből inkább csak azok kaptak, akiket kilakoltattak, az a negyven család. Hát így volt ez. Borzasztó, mit köllött szenvedni, aztán még csak nem is értünk el vele semmit. Mi, gondolhatja, összetartottunk, nem is adta föl a streikot senki, de aztán hoztak sztrájktörőket máshonnan. — Rieger volt a neve neki, a bányaigazgatónak, ez aztán látta, hogy nem megy velünk semmire, és hozatott ide bányászokat sztrájktörőnek Resicárul, Lupinybul, Petrozsényból, Erdélországbul. És azok dolgoztak itten. Kaptak ezek 6 és 7 korona is. így aztán megbukott a mi sztrájkunk. Borbála-^napra lett neki vége.

6 Á, milyen munkát végeztek itt a románok. Azok kapták a legjobb lakásokat, és a mi öregeinket, aki öreg lett, nyugdíjas lett, áztat kidobták. Egyik Ágfalvára ment, a másik Ricingbe lakni, szóval össze-vissza dobáltak bennünket. És lenn a bányában is. A brennbergi kapta mindig a legrosszabb munkát, amel3. ábra. Tábori mise a frontra induló 76-osoknak a soproni Kuruc-dombon, 1914. 6 A sztrájkra vö.: Faller J.: Brennbergbányai munkásmozgalmak. Az 1908—1909. évi sztrájkok. Sz (1964) 114—126., 193—202. o. 437