Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

akkor mink valami 25-en kiváltunk «a századból, mert azzal a tudattal, hogy előttünk úgyis a 48-asok vannak, majd mi előbb beérünk a fedezékbe. De nem így történt, mert már mink kb. pár száz méterre értünk volna a lövészárokhoz, akkor már a ruszkik jöttek velünk szemben, az orosz katonák. Aztán kezet föl „ruku hóre, pusku dóle"

2 kiabálták. Én, tót gyerekek voltak közöttünk sokan, a szláv nyelvből már sajátítottam el, így én megértettem, mit kiabál a ruszki. Mindjárt ledobtam a puskát, meg minden. Kezeket föl, aztán fogságba estem. (Kérdés: Milyen nap volt ez?) — Ez szombati nap volt, délben két órakor 11-én, 15-ben, szeptember 11-én. Aztán összegyűltünk. Egy őrmesterrel paroláztam le elsőben is. Féltem is vele kezet fogni, ki gondolt arra, hogy azok olyan népszerűek. Egy őrmester aztán mindjárt mondta, van-e cigarettád. Nekem meg abban az időben Dáma cigarettáim voltak. Abban az időben mentem ki a frontra, így aztán volt, mert hoztak a gyerekek, amikor vasra vertek is, mert pénzem volt, hazulról küldtek. Aztán ekkor az őrmesterrel barátkoztunk, az adott nekem mahorkát meg kenyeret, én meg adtam neki cigarettát. Dáma cigarettát. Aztán ők mentek előre, minket meg hajtottak hátra. Sohasem felejtem el, egy nagy völgyben valami 15 000 foglyot már összetereltek a ruszkik, mienkeket. Akkor aztán gránát csap le. A mienkek elkezdtek lőni bennünket, hogy ne essünk fogságba. Akkor meg annyi megsebesült és meghalt ott közülünk a fogságba, hogy sokan. Akkor egy pár napig hajtottak bennünket akkor. Valami három nap, vagy tovább is, elég az hozzá, hogy Kijevig hajtottak bennünket. Kijevben aztán egy erdőben (többektől megkérdeztem azóta, megvan-e még az a fenyveserdő a kijevi városszélen) ott táboroztunk nem tudom, hány napig, aztán jöttek, hogy kivisznek bennünket munkára. Hrapivnának hívták azt a várost, kis mezővároskát. Krapivnának. A Fekete-tenger körül. Aztán ott voltam kb. majd egy hónapig. Katonai élelmezésnek káposztát, répát, ledaráltuk, aztán bele a nagy hordókba, aztán szállították ki a frontra a katonaság részére. Ott voltam egy hónapig, aztán jött egyszer csak a parancs, hogy a káposztát, a krumplit meg a zöldséget nem tudják pótolni, már nincs ránk szükség, elvisznek bennünkket máshová. Majd egy hónapig utaztam, mire az Ural hegységbe kerültem. Kató Ivanovszk-i

3 fogolytáborba, benn van az Ural hegységben, nagy erdőségben. —: Hát ottan voltunk úgy abban az időben, ahogy hallottam, valami 3500 hadifogoly. (Kérdés: És többségében magyarok voltak?) — Magyarok is, mindenféle nemzetiségű volt. Voltak rományok, németek, magyarok, mindenféle nemzetiségű, ami harcolt velük szemben, talán még törökök is lehettek köztünk. Na aztán 916 kb. márciusában már oda jutottunk, hogy már valami 350 ember maradt csak, a többi mind meghalt. (Kérdés: Betegségben?) Hát betegségben. Tífusz, vérhas, ott minden egyben volt. Gyógyszer meg nem volt. Nem 'kaptunk ám semmilyen gyógyszert, hisz én is voltam benn abban a betegségben, de a szervezetemen át kibírtam a betegséget, meggyógyultam. 916 kb. úgy áprilisában akkor kihoztak bennünket Ufába, a munkaközvetítő irodába. A munkaközvetítő irodáról meg kijött egy, Sinszkapurnak hívták 2 Kezeket föl, puskát le (eldobni)! 3 Katav Ivanovszk, Ufától K 150 km. 427