Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

vábbadja, másokat is megismertet velük. Érdekesen, színesen, élményszerűen adja elő mondókáját. Hajtó József nyelvi stílusa is igazi népi elbeszélő stílus, bár nincs gyakorlata az előadásban, mondókája nem kialakult, kerek történet. (Sok a töltőszó: „izé", „meg ez, meg az".) Részleteiben nagyon jó mesélő, könnyen nyilatkozik; amit mond, az szemléletes. Jól alkalmazza a párbeszédeket, és előadását ízes, indulatos közbeszólásokkal színezi („ejnye, Krisztus uccse", „ott egye meg a fene"). A többi adatközlő elbeszélésében is egyéni előadói stílus mutatkozik. Csen?des György folyékonyan, szinte gondolkodás nélkül beszél, ezért előadása néhol kapkodónak tűnik. A szövegből szenvtelen előadásmód olvasható ki, pedig elbeszélését élénk mimikával és nevetésekkel kíséri. Kelemen Géza gondolkodó elbeszélő. Nagyon jól emlékezik és jól ad elő. Megmagyarázza a dolgokat, akkori álláspontját igyekszik rekonstruálni, érzékeltetni. Hangja szenvedélyes, szinte újra átéli az egész történetet, ezért rapszodikus egy kicsit az előadás, és sok a hiányos mondat. Érzésünk szerint — főleg a történet vége felé — kicsit keveri az átélt és olvasott dolgokat, az eseményeket és az eseményekről később kialakult véleményét. Majthényi János magyarázó, politizáló elbeszélő, szinte kérdés nélkül tér ki a legfontosabb dolgokra, értelmezi, megmagyarázza azokat. Stílusa sokat markoló. Rácz János nagyon nehezen beszél, hiányos mondatokkal, nincs sem kialakult meséje, sem elbeszélő képessége. Többnyire mindent csak kérdésre mond meg. Molnár József nagyon nehezen beszél, úgy kellett a mondatokat „kihúzni belőle". (Amikor megtudta, hogy a nyilatkozat egyben nem elismerése is az ő múltjának, hogy nem követi kitüntetés és magasabb nyugdíj, nem is akart nyilatkozni.) így története nélkülöz minden szerkesztést, kerekséget. A felvétel részleteit mi szerkesztettük legalább történelmi folyamatba. Az epizódokat szemléletesen és élményszerűen adja elő, mondókáját minduntalan indulatszavakkal tűzdeli. Az idegen anyanyelvű adatközlők magyar előadása történetileg folyamatos, s csak nyelvész számára világos a történetből, hogy az elbeszélő nem magyar anyanyelvű. Elbeszélésük, természetesen, nem olyan szemléletes, mint a többi adatközlőé. Busies Flórián (horvát) elbeszélésében csak a tényeket említi, nem tér ki azok részletezésére, történetében nem találunk kerek epizódokat. Bradács Ferenc (német) részleteiben szemléletesen ad elő, egészében előadása lassú. Világosan kivehető, hogy németül gondolkodik,. s csak az egyes epizódok elbeszélésébe belelendülve tud folyamatosan magyarul beszélni. A Liszt Ferenc Múzeum internacionalista gyűjteményéből igyekeztünk olyan visszaemlékezéseket válogatni, hogy azokból sokfajta élmény és az elbeszélőknek sokfajta egyénisége legyen megismerhető. A magnószalagra rögzített viszszaemlékezések leírásában a szó szerinti hűséget igyekeztünk elérni. Híven leírtuk a tájnyelvi szavakat, kifejezéseket, a köznyelvitől kirívóan eltérő és írásban könnyen jelölhető kiejtést, de a kiejtés rögzítésében általában nem törekedtünk teljes pontosságra (diftongusok, zárt ë stb.). 423