Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Bakó Lajos visszaemlékezése — 914. október 26-án bevonultam Sopronba. Soproni huszárlaktanyából elvittek Komáromba, az R—2-be. 19-es vadászzászlóaljhoz. Ott 914. decemberig kiképzésen voltam. 914 karácsonyát a Neda partján töltöttem már Lengyelországban, a fronton. Aztán ott a harcokban voltam 915 kb. januárjáig. Januárban visszahoztak bennünket a Kárpátokba. A Kárpátokban harcoltam kb. úgy 15. április 15-ig. Akkor elfagyott a lábam, aztán hazakerültem kórházba. Ungváron feküdtem kórházban. (Kérdés: Kárpátokban pontosan milyen községben voltak?) —• Patakófalu, Malomrét, Fenyves völgy, ezekben a községekben jártam. Meg az Uzsoki-szorosban, ott voltak a nagy harcaink az oroszokkal szemben. Aztán énnekem elfagyott a lábam, lekerültem Ungvárra, kórházba. Ungváron nem volt hely, akkor meg elhoztak föl bennünket Bécsbe. Bécsben voltam kórházba valami két hónapig. Hazakerültem újra Komáromba. Komáromban a zászlóaljnál megint a lábadozóknál voltam, aztán másfél, illetve egy hónapig voltam Komáromban. Aztán jött az aratás, aztán az aratáskor megjátszva azt, — hogy egy szegény proletárgyerek voltam, — azt hazudtam a vezetőknek, hogy nekem odahaza van birtokom, vagyis a szüleimnek. Ennek folytán 915. június elején hazaengedtek aratási szabadságra. Ez az aratási szabadság nekem nem sikerült, mert én délben 1 órakor Komáromból gyorsvonaton elindultam, hogy minél előbb hazaérjek. Győrön át kellettem utazni. Győrből meg csak Szombathely felé este likkor indult csak vonat. Voltak többen, akik erre is utaztak, mit csináljunk, elmentünk le a Duna-parti kávéházba sörözni. No, a sört mink aztán rummal fogyasztottuk. Jól beittunk, úgy, hogy függetlenítettük magunkat a tisztektől. Jöttek be őrnagyok, ezredes, alezredes, aztán nem tisztelegtünk nekik. Ebből kifolyólag aztán kialakult az a helyzet, hogy elkezdtünk törnizúzni a kávéházban. A márvány asztalokat mind agyonvertük. Mi lett a következménye? Jött a bosznyák belejcsaft. A bosznyák belejcsaft aztán körülkerített. Valami harmincan is voltak, erős belejcsaft volt, körülkerítették a kávéházat, aztán szuronyt szegezve vittek be a győri Frigyes-kaszárnyába. A győri Frigyes-kaszárnyában aztán ott voltam másfél hónapig lezárva. Akkor aztán Komáromból értem jöttek, kerestek, hogy hol vagyok. Kísérettel hazavittek Komáromba, a zászlóaljhoz. Brózer őrnagy volt a káderparancsnok. Az engemet elmondott mindennek, kommunistának, — nem is tudtam mi is a kommunista abban az időben. Elmondott mindennek, aztán mindjárt vittek a fogdába lezárni. Aztán lett a 13. menet, már készenlétben is volt, mert én is csak valami két nap voltam a fogdában, de jöttek értem, hogy menjek fölszerelni. Megkaptam a szürke ruhát, beöltöztettek, de a fogdából nem engedtek ki. A fogdából csak akkor engedtek ki, mikor már a menet készen állt, a 13. menetszázad. Mert minálunk csak századok mentek a zászlóaljhoz. Akkor aztán engemet vasra verve kivittek az állomásra, be a vagonba. A lembergi állomáson ott engedtek föl, ott aztán már gyalogolni kellett ki, mert a lembergi erdőben volt a front. 1 Bakó Lajos 1894. VI. 22-én született Nagygeresden (Vas m.). Szülei mezőgazdasági cselédek voltak, s ő is. 1905-ben költöztek Alszoporra. A felvétel 1969. okt. 23-án készült Bakó Lajos lakásán: Űjkér (Alszopor), Hunyadi u. 13. A felvétel 1. sz.: LFM HM 15. Bakó nagyon folyamatosan adta elő mondandóját, látszott, hogy már többször elmesélte. Így az ő életútja meseszerű kerekséget és színes előadást kapott a többszöri előadástól. 424