Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

őket. A csóti élmények, a politikai jogfosztottság és az állandó zaklatás politikailag iskolázatlan emberben is azonnal tudatosította volna, hogy neki ez a rendszer ellensége. Adatközlőink pedig az orosz forradalmi polgárháború iskolája után kapcsolódtak be az itthoni — a háború előttivel azonosan proletár és kitaszított —• életbe, sőt Hajtó József hazautazása előtt agitátorképző iskolán is részt vett. Egyénileg Majthényi János és Bradács Ferenc további életútja a legérdekesebb és legpozitívabb a fasiszta rendszerrel szembeni osztályharc szempontjából. Majthényi János mint hivatásos forradalmár a Tanácsköztársaság vidéki vezető politikusa lett. Bradács Ferenc a nyugati végeken élenjáró brennbergbányai munkásmozgalom közembereként részt vett a magyar és osztrák munkásság minden, a rendszerrel szembeni antifasiszta megmozdulásában. Bradácsnak későbbi életútján mutatkoznak azok a vonások, amik Bakó Lajos oroszországi cselekedeteit meghatározták. Bradács Ferenc sokáig egyedülálló legényember volt, így a munkásmozgalmak legősibb fegyvere, a vándormozgalom az ő tevékenységének egyik meghatározója lett, ilyen formán a két világháború közötti években élete kalandos, eseményekkel teli, változatos életút lett. Politikai magatartására mutat, ahogyan megindokolja, miért nem lépett be a szociáldemokrata pártba. Rajtuk kívül Kelemen Géza, Bakó Lajos, Rácz János kapcsolódott be a két világháború közötti magyar munkás- és földmunkás mozgalomba. Csendes György a kivétel, aki a két háború közötti Magyarországon dzsentri- és hivatalnok életformát választotta. Csendes későbbi tevékenysége pozitív, amennyiben a második világháborúban mint műszaki tiszt a német hadvezetés érdekeivel ellentétes magatartást tanúsított. Második hadifogságáról szólva elismerően nyilatkozik a Szovjetunió eredményeiről. A felszabadulást valamennyi adatközlőnk személyes felszabadulásának érezte, s valamennyien odaadással vettek részt a megindult demokratikus politikai életben. A szovjet csapatokkal mint tolmács tartották a kapcsolatot, Kelemen Géza a Sopronban tartózkodott magas rangú szovjet tisztekkel baráti viszonyt épített ki. A volt internacionalisták 1945 után községükben hangadó szerepet szereztek maguknak, Bakó Lajos, Hajtó József és Rácz János alapítója és vezetője volt faluja kommunista pártjának; Bakó a földosztó bizottságnak és a hamarosan általa alakított termelőszövetkezetnek is elnöke lett. Néhányuknak 1956-os magatartásáról is rendelkezünk adatokkal, amelyekből kiderül, hogy a volt internacionalistákkal szemben az ellenforradalom ellenségesen lépett fel; természetesen megtalálták igazi helyüket a politikai és hatalmi harcokban. Politikai gondolkodásmódjuk az oroszországi forradalmi események közepette alakult ki, az ottani tanulságokkal felvértezve vívták meg életük harcát, az ott szerzett szemlélettel közeledtek a világ jelenségeihez. Ez megnyilvánul a későbbi eseményekhez fűzött kritikai megjegyzéseikben. Bradács Ferenc a magyar munkásmozgalom két világháború közötti szakaszához fűz megjegyzéseket, Kelemen Géza és Hajtó József a felszabadulás utáni időszak, illetve napjaink politikai közéletét szemléli erősen kritikus, méghozzá az Oroszországban kialakult kritikus szemlélettel. Napjainkhoz az adatközlők a legkülönfélébb módokon viszonyulnak, s ebben nemcsak politikai pályafutásuk, hanem a sok egyéb körülmény által meghatározott személyiségük különbözősége mutatkozik. Bakó Lajos és Majthényi János nagyon pozitívan értékelik mai társadalmunkat, mindketten jólesően nyugtázzák az elismerést, amit életművükért kaptak. Csendes György a politikai meggondolásoktól függetlenül is nagyon nyugodt, derűs életfilozófiájú em420