Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Környei A.: Internacionalisták visszaemlékezései a soproni Liszt Ferenc Múzeum gyűjteményéből

INTERNACIONALISTÁK VISSZAEMLÉKEZÉSEI A SOPRONI LISZT FERENC MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL A Liszt Ferenc Múzeum internacionalista visszaemlékezései közül közlünk itt tizet. A visszaemlékezéseket nemcsak történelmi forrásként közöljük, hanem folklórgyűjtésként is. Az utóbbi évek történelmi irodalmában számos kitűnő tanulmány jelent meg a magyar internacionalisták oroszországi szerepléséről történészek és hadtörténészek avatott tollából, és a téma forráskiadványai is számos kisebb közlemény mellett két kitűnő és vaskos kötettel gyarapodtak, kiváló bevezető tanulmánnyal. [A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban (1917—1922), Bp., 1967., 1968. Kossuth]. Célunk a visszaemlékezések közlésével az, hogy az oroszországi események mint az egyes ember sorsának részei, mint eleven élményanyag állhassanak elénk. így e bevezető sem történelmi tanulmány, hanem csak azt kívánjuk megvizsgálni, milyen emberi magatartásforma nyilvánul meg adatközlőink akkori cselekedeteiben, az oroszországi élményanyag mennyiben határozza meg későbbi életútjukat, jellemüket, és hogy ma hogyan őrződik emlékezetükben. Adatközlőink különböző közösségekből, társadalmi rétegekből indultak, és a legkülönbözőbb alapról kerültek bele az oroszországi események forgatagába. Akad közöttük munkás (Bradács Ferenc, Kelemen Géza), mezőgazdasági munkás és cseléd (Bakó Lajos, Busies Flórián), szinte nincstelen szegényparaszt (Molnár József, Rácz János) és kispolgári értelmiségi (Csendes György, Majthényi János) is. A háború előtti magyar társadalom alsó rétegeiből kerültek ki valamennyien, olyanok voltak, akik már a civil életből olyan élményeket vittek magukkal, amelyek tudatosították bennük a társadalomban elfoglalt, alárendelt szerepüket, amely élmények a front és az oroszországi hadifogság tanulságaival tetézve kedvező alapul szolgáltak arra, hogy adatközlőink a fennálló társadalmi renddel szembeforduljanak. (Kivétel talán csak a jegyzőgyakornok Csendes György.) Forradalmi, munkásmozgalmi tapasztalata, iskolázottsága a hadba vonulás előtt csak néhányuknak volt. Bradács Ferenc fiatalkori élményei a kiemelkedők e téren. Bradács a háború előtt részt vett a brennbergbányai munkásmegmozdulásokban, s elbeszéléséből is kitűnik, mennyire meghatározó jelentőségű volt az élenjáró brennbergi mozgalom nagyarányú megmozdulásainak élménye a politikai gondolkodására, későbbi állásfoglalásaira. A brennbergi sztrájkok idején nagyon fiatal volt, s később sem vált a munkásmozgalom vezéregyéniségévé, politikussá, de cselekedeteiben, állásfoglalásaiban akkor is és később is osztályának legigazibb érdekeit szolgálta, életútja a munkásmozgalom balszárnyával haladt. Kelemen Géza, kisipari alkalmazott, már gyermekkorában nemcsak a nyo27 Arrabonp. 417